Category: Legio Mortis

…vagyok

Jónapokat!

Csúnyán eltűntem pár hónapra, ami nem szép tőlem. Volt nyaralás, kis betegeskedés utána, előtte meg egy halom meló. Plusz lesz egy nagy projekt őszre, arra is előre kell készülni:

Rozi gyerek (egyelőre sárgában), “élőben” majd szeptember közepén. Izgalmas lesz, az biztos. Lehet, hogy kár volt eladni a Sista sereget? :-)

Node ne szaladjunk előre,  szaladjunk vissza: nyaralásra ezúttal okosan elvittem a festékeket és pár figut, úgyhogy kipróbáltam a napfénynél való festést is. Klafa! :-) Végre láttam, mit csinálok… Eredménye is van, lássátok feleim ti is:

…vagyis Kitt testvér elkészült végre (ki találja ki, melyik légió?), és már csak ketten vannak, akikkel még lógok a Jubileumi Osztagból. Velük sincs már rettenetesen sok meló, de az elmúlt két hétben nem tudtam dolgozni rajtuk.

Ez meg egy ajándék figura Lacának, ha már a Blood Angels karaktere nem akar sehogy sem elkészülni. Eredetileg Gabesz festése, én csak a purity seal-eket csináltam meg, plusz a talpat. Igen, utólag már én is tudom, hogy nem volt jó ötlet zöld démonfejet rakni a zöld fűbe…

Elmaradt még jó rég a “melyik légióba szeretnél tartozni, ha az Eretnekség idején élnél” kérdés kiértékelése, úgyhogy ezt is megejtem:

novakmate: 1 pont
Pufi: 1 pont
Fromthedeep: 1 pont
ELiT: 2 pont

Jah, és az az előtti kérdésre (“milyen űrgárdista spec. szervet szeretnétek?”) se írtam eredményt, ejnye-ejnye. Úgyhogy most:

novakmate: 1 pont
Pufi: 1 pont
Bulba: 1 pont
kabaman: 1 pont

Így a verseny állása:

novakmate: 3 pont
Pufi: 3 pont
Szentelit/ELiT: 3 pont
Fromthedeep: 1 pont
Bulba: 1 pont
kabaman: 1 pont

Na, alakul. :-)

Elolvastam a “Mark of Calth” novelláskötetet, hát, annyira nem ájultam el tőle. Persze Graham McNeill rajongóknak sok utalás van bennük (az Ultramarine és az Iron Warriors regényekre), de ezért kár egy egész könyvet teleírni… Az utolsó három írás viszont kifejezetten jó (The Underworld War by Aaron Dembski-Bowden, Athame by John French, Unmarked by Dan Abnett – bár ennek nincs vége). Írjak róluk hosszabban is?

Na ennyi belőlem, legközelebb valami kevésbé személyessel jövök (pl. új SM Kódex, az új figuk meg a pletykák).

A Jubileumi Osztag – 7. rész

Jónapot!

Ismét dolgozgattam kicsit a srácokon, lassan kész is lesznek. Volt némi javítgatás, meg konvertálás, aztán meg egy kis festés. Az eredmény meg így néz ki:

Szemből majdnem kész Pöttyös vállap javítva Elölről alakul…
…hátulról még elég kopár Kitt testvér újra itt… …festésre készen!

Kapitány testvér balesetes vállapját javítottam, egy ragasztott, majd megfelelő méretűre reszelt putty-golyóval, aztán visszafestettem az egész szegecses részt. Remélem, többet nem esik le… Aztán rájöttem, hogy még pár dolgon változtatni fogok: van a hátán egy kis doboz, amibe egy kis zöld kábel megy be. Ezen viszont nem látszanak rendesen a részletek, úgyhogy lecserélem kis táskákra és gránátokra. A sisakján van egy kapitányi szimbólum (RT-éra), de ez meg félre van öntve, úgyhogy ez is megy a levesbe. Sajnos a régi figurákra nagyon lelkesen pakolták a miniatűr részleteket, csak nem tudták jól kiönteni… Úgyhogy most javítgathatom. Festésileg meg valszeg lángok lesznek a térdvédőin és a vállapján is oszt kész.

Terminátor-jelvényes kolléga az egyetlen, akin nem kellett konvertálni, őt festegetem szorgosan, most éppen -át, mert az arany nyaklánc mellett az ugyanilyen hevederek már túl sok volt. Úgyhogy most átalakult a mellpáncél és környéke. Nála elkapott a megalománia, és kap egy régi kapitányi köpenyt, amit majd szépen ki is díszítek, plusz a jobb vállán lesz személyes címer is. Jó meló lesz, de ez a modell nagyon tetszik, valami parancsnok lesz belőle és punktum! :-)

Kitt testvér sok idő után ismét előkerült, és ha már úgyis javítgattam, megcsináltam a lábát, kapott egy hüvelykujjat, megcsináltam a talpát, és már el is kezdtem festeni. Még a végét nem tudom, milyen lesz, egyelőre a “kötelező” darabokat festem rajta.

Az, hogy Reeves testvér elkészült, nagy lökést adott, azóta hetente többször is dolgozom a srácokon. Igazság szerint amíg csak az “alapokat” festettem a modellekre, addig nehezebben ment. Kevés időm is volt rá, és sokszor hiába tudtam volna már mondjuk este 10-kor leülni, nem volt kedvem festeni, mert lassan alakultak. De hogy egy végre nagy nehezen kész lett, már látszik, hogy haladok, és jobban van kedvem is csinálni. Ja, meg a család sem betegeskedik már annyit… :-)

Na szép napot, ti fessetek sokat!

Tényleg, egy festőversenyhez mit szólnátok? ;-)

A Jubileumi Osztag – 3. rész

Jónapot, jó szurkolást!

Sikerült alaposan elmaradnom a díszpintyekkel, pedig szerettem volna haladni. Aztán múlt pénteken meg persze, amikor szépen rákészültem, hogy lefotózom a figurákat, kiderült, hogy lemerültek az aksik a fényképezőgépben. Szóval, végül sokszoros késéssel, nagy nehézségek árán jött össze ez a bejegyzés. Lássuk hát modelleket:


Harrist festegettem kicsit (Domi Howling Griffon katonabácsijával együtt), minek eredményeképp a páncél végleges, már csak a többi alkatrészét kell kifesteni. A színminta abszolút klasszikus (90-es évek GW), nagy kihúzásokkal, hasonlóan, ahogy Laca egész seregét festettem. Ott mondjuk általában nem húztam ki ennyire az éleket, inkább csak szárazecseteltem, de most rászántam az időt rendesen. Ha végre lesz alkalmam, festem tovább, az arcára különösen kíváncsi vagyok.

Kitt testvér baltája alakul, nem áll már olyan bénán, mert megcsapoltam. E mellett úgy döntöttem, hogy nem vacakolok a lábfejeivel, levágom, és kap újat gyurmából (GW Green Stuff). Egyelőre így néz ki, a következő lépésben méretre reszelem és megkapja a csizma peremét is.

Reeves új lába elkészült, sőt talpat is kapott. Szvsz egész pofás lett, a kis béna régi csizmák stílusát sikerült hozni teljes mértékben. :-) A lefaragott sisak helyett kapott két gránátot, hogy ne legyen olyan üres az az oldala. Már csak a festés hiányzik…

Kapitány testvér kardját meglepően jól sikerült kiputtyzni, aminek nagyon örülök. Nem voltam biztos benne, hogy ennyire illesztésmentesen sikerül kipótolni a nagy lyukat a kardján, de egyáltalán nem látszik. Keresgéltem a bitboxban, hogy valami csicsát még rakjak rá, de nem találtam megfelelőt (az új kiegészítők nagyon frankók, de sajnos túl nagyok). Marad így, majd festek rá mindenfélét.

Sok héttel az indulás után így áll a projekt, ami nem túl erős haladásilag, úgyhogy jó lesz belehúzni…

A Jubileumi Osztag – 2. rész

Jónapokat!

Kicsit csaltam, mert nem a múlt héten posztoltam ezt a hozzászólást, úgyhogy még plusz egy óra meló látható rajtuk (illetve nem nagyon, mert apró részletek green stuffolása volt, ami nem olyan látványos).  Na lássuk, mely figukkal sikerült haladnom!


Brother Kittet faragom erősen: egyrészt a balta végét sikerült leszednem, és félig felszerelnem az új fejet, másrészt az itt pont nem látható bal hátsó traktust, ahol a félreöntés van. A balta még nem végleges, kell egy kicsit reszelni, hogy ne legyen ilyen ferde, aztán csapolni, hogy a helyén is maradjon, végül pedig egy ujjat modellezni a csóka kezére, mert azt az előző fegyver eltávolításakor levágtam (útban volt, na). Sityakot nem kap a derekára kötve, mert az túl nagy, sajna, és a lábfeej is marad így, a próbáltam szépíteni rajta, de nem alakul.

Brother Reeves rettenetesen béna sisakját lefaragtam, a lábát átvariáltam, így már szebb. Még a bal lábfej kap egy nagyobb peremet (mint a jobb oldali), és kész.

A Kapitány kardját alakítom, mint látható, már ott a zöld anyag, csak még le fogom reszelgetni, hogy szép legyen.

Egyelőre így állok, a héten pedig folytatom a munkát. Ha túl leszek a faragáson/szobrászkodáson már látványosabb lesz a haladás.

A Jubileumi Osztag – 1. rész

Ismét itt, és már megint a régi brunyi figuráimmal! :-)

Mint az előző bejegyzésben írtam, a Warhammer 40k 25 éves évfordulója alkalmából nekikezdek egy ötfős régi osztag kifestésének. Mutattam is képet a figukról, most lássuk őket részletesen! Az a tervem, hogy minden héten megmutatom, hol járok a munkában, hátha előbb-utóbb más is kedvet kap hasonló projekthez!

Lássuk hát, kikről is lesz ma szó:


Első páciensünk nagyon öreg, kb. 1990-ben született, és a keresztségben a “Brother Harris” nevet kapta, majd az első “nagy” katalógusba kerülve már csak “Bolter 13″ néven hivatkoztak rá. Ő már sínen van, megy Laca barátom Blood Angel seregébe, csak még be kell fejezni a festését.

Brother Kitt, aki szintén egyidős Harrissel, és katalógusokban “Power Axe 2″ néven futott. Vele még lesz tennivaló, nem is kevés, mert a bal vállapja (pont a szegecses) kissé el van öntve, úgyhogy kis faragás vár még itt rá. A fegyvere sem tetszik, ezért lecserélem egy kellőképp brutális láncbaltára (chain axe), minek alapján besorol a Világfalók légiójába, és valszeg a képen nem látható, bal lapockáján hurcolt lőszeres (vagy uzsonnás) táskáját lecserélem egy Berza fejre, amiről persze lereszelem a nyuszifüleket. Végül persze eredeti seregétől függetlenül fekete lesz, és a Mortis légiót fogja erősíteni (hogy miként, nem tudom, elég hülye fegyverzete van hozzá).

Brother Reeves, később már csak “Bolter 14″. Neki volt motoros kiadása is, az Özönvíz előtti oldalkocsi motorhoz adták. Rajta is faragok, mert a jobb oldalán kissé elmosódottan látható sisakja rettentő béna, úgyhogy azt lefaragom. Jah, és ő is, meg Kitt is kapnak egy kis lábfej-hosszabbítást, mert a többi csókához képest nagyon kicsi a lábfejük. Mintha nem is páncélban lenne. Az meg kissé (nagyon) szerencsétlenül néz ki.

A Kapitány (akit “Commander Gabesz” néven emlegettünk, mert hasonlít az arca a legendás Gabeszre) . Ő jó lesz így, maximum a kardot puttyzom ki, vagy lecserélem, mert – bár a koncepció jópofa – a megvalósítás nem sikerült túl jól a fiúknak. Mást nem tervezek, egyszerű de – szerintem – nagyszerű.

A terminátor-jelvényes és energiakesztyűs csóka, nagy kedvencem, akit kb. tizenöt éve nem vettem meg, és nem is láttam csak képen azóta sem (ám most Laca barátom nagy-nagy örömömre megszerezte nekem). Rajta végképp semmit sem változtatok, nagyon szép modell, marad így. Ehhez hasonló lesz a talp a többieknél is, kövek, összetört régi-régi koponyás szimbólumok, meg az anyaföld, kis műfűvel.

Ők lesznek hát a hétről-hétre ismétlődő szappanopera szereplői, akikkel gyakran találkozhattok ezeken az oldalakon, míg végre el nem készülnek. Jövő héten meglátjuk, mire jutok velük…

Mortis veteránok – a kezdő állapot

Jónapot ma is!

Tegnap a színmintában kértem tanácsot, ma meg mutatom, kikről van szó:

1. A “médiasztár” Ultra tankparancsnok, gyalog. Magán a babán sok varia nem lesz, de a jobb kezében cserélem a pisztolyt egy kombi-fegyverre (lángszóró). Minden más marad, még lehet, hogy az Ultra jelek is.

2. Öreg farkas, fegyverek nélkül. Ő lesz az őrmi, marad rajta a Wolf minta, a jobb kezébe egy dárdát tervezek (energiafegyver) vagy villanyos kalapácsot. Még vacillálok (vagy majd mágnesezek).

3. Az Iron Warrior parancsnok. Róla a káosz-jeleket reszelem le, és kap egy normál hátizsákot. Ja, és a jobb kezét is cserélem, az eredeti szvsz elég béna. Az IW jelek maradnak, ő lesz a maradék lojalista frakció.

4. A Mark4-es srác. Marad így, de kicsit kidíszítem a páncélját, kap gránátokat, lőszeres-táskát, stb. Fegyvernek pedig egy jó boltert.

5. A Mark1-es srác. Rajta nem variálok, marad így. Tetszik a modell, na.

6. A Templomos. Az ő eredeti jobb keze is megvan valahol, de van némi kísértés bennem, hogy ne a kissé hülyén tartott kardos keze legyen, hanem kicserélem egy másikra (mondjuk buzogányra).

7. Csőrös kartárs. Neki van valahol egy melta puskája, csak elő kell keresni. A vállapjai hiányoznak, meg talán néhány díszítés, aztán mehet lövöldözni.

8. Varia-páncélos barátunk középen. Neki is kell még némi csilivili, plusz a vállán dolgozok még, hogy legyen rajta sok-sok szegecs.

9. Mark7-es kolléga: ő is nagyrészt kész, csak még a vállapok szegélyére szeretnék pár szegecset, meg megtalálni a bal kezét a scannerrel.

Fentieken kívül még jár mindenkinek egy kis címerpajzs (mint az utolsó harcoson), meg copf a feje tetejére. E mellett, még némi varia lesz a bolterekkel is, pontosabban a bolterek egy részének tárait szeretném megcsinálni a mostanában divatos “dobozos” formára. Talpak és hátizsákok tekintetében pedig a következőt tervezem:

Mindegyik talpon lesz egy fantasy-s csontvázharcos-pajzs, és körülötte valami minta, mintha egy templom padlójából származna. Persze mindegyik kicsit más. Még azon agyalok, hogy ez a szín jó lesz-e rá, vagy legyen szürkés a kő, esetleg minden második kő legyen-e alvadtvér-színű, és a pajzs bronzos. Még kitalálom.

A hátizsák káoszos, csak leszedtem a nagy, kiálló karokat, és birodalmi kipufogót raktam a helyére.

Ja, és hiányzik egy ember, rajta még gondolkodom, hogy milyen legyen. Elvetemült ötletem, hogy az “Armour through the Ages” készletből az MK3-as csóka kezeit kicserélem bolteresre, de ezen még gondolkodok egy kicsit (pedig vonz az ötlet, hogy az osztagban legyen négy fém MK3-as páncél… :-) ).

Mortis veteránok – gyors kérdés

Hahó!

Nagy elszánással készülök egy Sternguard osztag összerakására a Games Day-re, és fő a fejem, hogy milyen legyen a modellek színmintája. A Bolter and Chainsword oldalon festegettem az SM Painterrel, és négy színmintát is kikevertem:

Szerintetek melyik a legjobb?

A Legio Mortis sereg 2. – Taktikai osztagok

A halálfejes gárdisták újra támadnak! Ezúttal a taktikai osztagok kerülnek sorra. Lássuk is az elsőt:

Ők még régi-régi csókák, jórészt második kiadású modellek. Majdnem mindenki MK7-es páncélban nyomul, kiegészítve két MK 6-os sráccal, és egy MK4-essel. Az őrmester valójában egy káplán, aki Crozius Arcanum helyett kapott egy szép kis koponyát. Annak idején, a második kiadásban volt egy LotD speciális karakter, Centurius, a veterán őrmester, ő nézett ki így, őt szerettem volna lekonvertálni. Itt még lelkes voltam, és a modellek nagy részének bal vállán szerepel egy rúna, meg a nevük. Akinek van, annak szép, bibliai neve van, elsődlegesen az angyalok nevei közül. Ja, és ekkor már érvényben volt a “ne legyen két egyforma modell a seregben” elv. :-)

A második osztagban több érdekes modell is helyet kapott, őket látjátok nagyobb felbontásban. A legnagyobb kihívást ennél az osztagnál az jelentette, hogy mi legyen a jobb vállapokon? Ez még mindig az előtt volt, hogy a GW kijött volna a sokféle új műanyag modellel, és csináltak volna wunderbar figurás vállapokat. Úgyhogy festegetni kellett, és lehetőleg ne mindegyikre lángokat, vagy koponyát…

Végül pedig, akik hol bekerülnek az osztagokba, hol nem:

Plusz egy plazma (valójában Azrael kombi-plazmája, egy lángszóró, két régi őrmi, valamint egy kicsit módosított “Oldie_but_goldie” Mk4 csóka és egy teljesen össze-vissza páncélos gárdista. Ők pontszám függvényében jönnek, vagy mennek a devákhoz. Vagy veteránnak. :-)

A modelleket jobban megnézve a talpak evolúcióját is láthatjátok: kezdetben vala a “fekete talp, műfűvel a tetején”, aztán a homok a talpon, barnával hájlájtolva, majd műfű, végül pedig (egyelőre csak az MK4-es csókán) köves rész/füves rész/valami bizbasz (lehetőleg csont vagy koponya). És egy ideje már a fegyvercsöveket is kifúrom, mert úgy sokkal szebb a végeredmény…

Az osztagokhoz van egy db Rhinó, és egy db Razorback. Majd ők is sorra kerülnek, a járműves szekcióban.

Ennyit mára, kellemes strandolást mindenkinek (aki nem dolgozik, felvételizik, érettségizik)!

Felderítő nr. 1.

Jónapot-jónapot!

Hosszas fúrás-faragás után elkészült a réges-régi közelharcos felderítőket kiegészíteni kívánó srácok első példánya. Ő az:

Ő már szerepelt korábban, de csak most lett kész véglegesen. Még gondolkodtam hogy legyen-e szegecses a vállapja, de elvetettem, mert az már túlzás lett volna. Elég zord a fiú? :-)
Hozzávalók:
- 1 db űrgárdista felderítő láb
- 1 db űrgárdista felderítő felsőtest
- 1 db káoszgárdista jobb kéz kézi sorozatvetővel (csak a kesztyűs rész)
- 1 db káoszgárdista bal kéz lánckarddal (szintén csak a kesztyűtől)
- 1 db Catachan őrmester lézerpisztolyos jobb kéz
- 1 db Catachan gárdista bal kéz (ha jól rémlik, kés volt benne)
- 1 db Catachan fej
- 1 db szütyő + gránát összeállítás
- 1 db űrgárdista vállap
Az inspirációt a következő könyv borítója adta (egyébként ne vegyétek meg, nagyon rossz!):

A konverzió nem volt túl bonyolult, csak a kezeket volt macerás pontosan levágni, hogy a kesztyűk illeszkedjenek, és úgy nézzen ki, mintha mindig is egy kézhez tartoztak volna. A vállapban van még egy kis trükk: mivel az űrgárdistáké nagy lenne a skótokhoz, a perem mentén levágtam, és már jó is volt!
Egyszerű munka, de szerintem hangulatos lett a végeredmény!

A Legio Mortis sereg 1. – Rohamosztag

Gondoltam, feltöltögetek pár képet mostanában nagyon lassan épülő seregemről. Elsőként lássátok szümtükkel a rohamosztagot, mely káplánnal kiegészítve oly sok csatában verte péppé az ellent. Az osztag még a 4. kiadás szerint épült, a legújabb Kódexnek megfelelve kénytelen leszek még pár modellel bővíteni, ha azt a két plazmapisztolyos csókát meg szeretném tartani… (meg egy lángszóróst is összerakok melléjük, hogy legyen mivel cserélgetni, ellenféltől függően).

Full metal osztag, 2 régi Space Wolf modellel, egy “sima” MK7-es gárdistával, két régi kiadású LotD modellel, és az őrmivel, aki meg az első SM veterán dobozból került elő. Mindegyiken van valami kis konverzió, pózok főleg, a hátizsákokat meg kicsit megdíszítettem, hogy ne legyenek unalmasak. :-) A további figuk, akik még ide jönnek, szintén fémek lesznek, részben az ezer éve LotD-mintára kifestett “sima” SM rohamosztagból (a 2. kiadás idejéről), részben az eggyel régebbi LotD modellek közül. Mivel a 2. kiadásban még máshogy lehetett a rohamosztagokat felszerelni (BÁRMILYEN közelharci fegyverrel), kénytelen vagyok áthangszerelni az akkor készült modelleket (energiafegyverek le, simák fel). Azért arra törekszem, hogy mindegyik csókánál más közelharci fegyver legyen, és a kifestése is más-más legyen… :-) A képzelt sereg-háttér szerint elég szedett-vedett a társaság, a veteránok még Heresy előttről, az átállt légiók lojalistán maradt tagjai, az “újak” pedig elveszett gárdisták, akiket ők találnak meg elhagyott harcmezőkön, az űrben, stb. Így aztán mindegyikük más és más páncélban harcol tovább.

WordPress Themes