Category: oldie

A Jubileumi Osztag – 7. rész

Jónapot!

Ismét dolgozgattam kicsit a srácokon, lassan kész is lesznek. Volt némi javítgatás, meg konvertálás, aztán meg egy kis festés. Az eredmény meg így néz ki:

Szemből majdnem kész Pöttyös vállap javítva Elölről alakul…
…hátulról még elég kopár Kitt testvér újra itt… …festésre készen!

Kapitány testvér balesetes vállapját javítottam, egy ragasztott, majd megfelelő méretűre reszelt putty-golyóval, aztán visszafestettem az egész szegecses részt. Remélem, többet nem esik le… Aztán rájöttem, hogy még pár dolgon változtatni fogok: van a hátán egy kis doboz, amibe egy kis zöld kábel megy be. Ezen viszont nem látszanak rendesen a részletek, úgyhogy lecserélem kis táskákra és gránátokra. A sisakján van egy kapitányi szimbólum (RT-éra), de ez meg félre van öntve, úgyhogy ez is megy a levesbe. Sajnos a régi figurákra nagyon lelkesen pakolták a miniatűr részleteket, csak nem tudták jól kiönteni… Úgyhogy most javítgathatom. Festésileg meg valszeg lángok lesznek a térdvédőin és a vállapján is oszt kész.

Terminátor-jelvényes kolléga az egyetlen, akin nem kellett konvertálni, őt festegetem szorgosan, most éppen -át, mert az arany nyaklánc mellett az ugyanilyen hevederek már túl sok volt. Úgyhogy most átalakult a mellpáncél és környéke. Nála elkapott a megalománia, és kap egy régi kapitányi köpenyt, amit majd szépen ki is díszítek, plusz a jobb vállán lesz személyes címer is. Jó meló lesz, de ez a modell nagyon tetszik, valami parancsnok lesz belőle és punktum! :-)

Kitt testvér sok idő után ismét előkerült, és ha már úgyis javítgattam, megcsináltam a lábát, kapott egy hüvelykujjat, megcsináltam a talpát, és már el is kezdtem festeni. Még a végét nem tudom, milyen lesz, egyelőre a “kötelező” darabokat festem rajta.

Az, hogy Reeves testvér elkészült, nagy lökést adott, azóta hetente többször is dolgozom a srácokon. Igazság szerint amíg csak az “alapokat” festettem a modellekre, addig nehezebben ment. Kevés időm is volt rá, és sokszor hiába tudtam volna már mondjuk este 10-kor leülni, nem volt kedvem festeni, mert lassan alakultak. De hogy egy végre nagy nehezen kész lett, már látszik, hogy haladok, és jobban van kedvem is csinálni. Ja, meg a család sem betegeskedik már annyit… :-)

Na szép napot, ti fessetek sokat!

Tényleg, egy festőversenyhez mit szólnátok? ;-)

A Jubileumi Osztag – 6. rész

Jónapokat!

A hétvégén tudtam egy kicsit festeni, éééééés… befejeztem végre Reeves testvért! Halleluja! :-) Viszont Kapitány testvért leejtettem, és a vállapjának egyik szegecse platty lett. Lapos. Zéró. Gáz. :-( Csinálhatok neki újat. Remek lesz.

A többiekkel is dolgozgatok, és ha lesz értékelhető haladás, mutatom őket is. Egyelőre hát a kész baba, meg a hendikeppes:

Maradtam a klasszikus kifestésnél, utólagos él-kihúzogatással és a végén lakkozással (GW Purity Seal). Miután a régi festékeim közül több beszáradt, vettem pár újat (szintén GW), és bizony nagyon szépek! Sokkal élénkebbek a színek, mint az előző sorozatnál. Máshol is írták, de tényleg jók lettek az új GW-festékek. A lakkal eggyel kevésbé vagyok elégedett, abból a korábbi, amelyik egy kicsit csillogóssá tette a felületet, jobban tetszett. Ez is jó, nagyon kihozza a kis részleteket és az élkihúzást, de teljesen matt lesz a felület. Páncéloknál én meg szeretem a csillogást… :-)

Na viszlát, igyekszek még a héten jelentkezni, más témával, és péntekig várom a kreatív ötleteket az előző bejegyzéshez kapcsolódó játékhoz! ;-)

A Hét Képe(i) 08 – Szanazug, Szanazug, te csodás…

Jónapokat!

Kissé elhavazódtam, meg volt némi betegeskedés, aztán munkába visszajövés, elmaradt feladatok nyakba zúdulása, úgyhogy elmaradtam a blogolással. Van egy fél cikkem, ami a 40K világának történelmét folytatja, de azt jövő hétre tartogatom (akkorra kész lesz), úgyhogy most egy halom (nem túl jó) képet kaptok, egy régi-régi kirándulásról, amit Szanazugban tettünk, Gabesszel és Aradi Sanyival, hogy a hobbit népszerűsítsük.

Annak idején a Trollbarlang elég aktívan mozgolódott, hogy a GW-s játékokat ismertté tegye, és minden találkozóra mentek páran festeni, bemutatózni. Főleg az akkor még tettestárs Sanyi, meg Gabesz, mint jómunkásember, de voltam én is egy pár alkalommal. Az egyik ilyen kiruccanáson, a nyári szanazugi szerepjátékos (és alkoholista) táborban fotóztunk is néhányat a családunk öreg Szmena gépével, melyet aztán Harlequine kolléga valamikor beszkennelt, és nemrég véletlenül megtalált. Úgyhogy most ezeket mutatom meg nektek. Aki látja magát a képeken, az sikítson, jelentkezzen! (Szerintem Uborka ott figyel az egyiken, de nem vagyok 100%-ig biztos benne.

És pár élmény, csak hogy sztorizgatás is legyen:

  • Szanazug egy kis falu, Békéscsabától nem túl messze, viszont tömegközlekedéssel elég érdekesen megközelíthetően (busz megy arra naponta pár alkalommal). Odaértünk Békéscsabára  hárman a sok festékkel, sereggel, kérdeztük, hogy lehet odajutni. Mondták, hogy biza busszal, Doboz felé, majd le kell szállni még az előtt. Kérdeztük, mikor indul a busz, mondták, hogy biza a délelőtti elment, majd két óra múlva jön a délutáni. Megvártuk a büfében, majd felszálltunk, és megkérdeztük a sofőrt, hol kell leszállni. Ő meg játékoztatott, hogy a középső megállón. Ez viszonyítási pont nélkül elég érdekesnek ígérkezett, de a helyiek megmondták, hogy mikor jön a mi megállónk. Na, ez a semmi közepén volt, úgyhogy még sétáltunk a szépen zöldellő földek mellett vagy fél órát a déli melegben, mire megtaláltuk a tábort…
  • A tábor egy volt úttörőtábor volt, sátrakkal, közös épületekkel, meg jó hangulattal (ez az itt táborozóknak volt köszönhető). Csatlakoztunk mi is a mókához, bemutató festéssel, közös ivással, meg rendeztünk egy giga- Warhammer Fantasy csatát is (akkor még én is gyűjtöttem egy Birodalmi sereget, jipí). Este, a sátorban meg kretén Warhammer mesét kreáltunk az elalváshoz. Klafa volt!
  • Volt egy érdekes (de nem túl guszta) helyi népszokás: ha valaki böfögött, utána mindenkinek az orra előtt kellet ráznia a kezét, hogy elűzze az így elszabaduló Bödönöket. Ez annyira népszerű volt, hogy mindenki megpróbált minél többet böfögni. Az egyik kocsmából így elég gyorsan sikerült ki is tiltatnia magát a társaságnak…

Ezek rémlenek főleg, de nyilván volt sok más is, csak a múlt homályába veszett. Esetleg, aki volt, és magára ismer, írja meg! Köszi!

Helló! Gabesz vagyok.
Régi énem festeget
Aradi Sanyi, a világ ura
Gabesz jáccik, a népek döbbenten figyelik
A Jó oldal gondterhelt
Az ott balra szerintem Uborka…

No, ezt kapd ki, öreg!

Cél a sör

Na jó hétvégét!

A Hét Képe(i) 05 – A Nagy Űrgárdista Őrmester Album

Jónapokat!

Újra a fedélzeten, úgyhogy időt és fáradtságot nem kímélve összelopkodtam a netről a múlt héten beígért őrmester modelleket. Jó nagy meló volt, de most majdnem mindegyikről van értékelhető kép, amin még a részletek is látszanak. Tanulságos lesz, majd mindjárt meglátjátok! Közben pedig számolgathatjuk a közelharci fegyvereket is, a múlt heti játékhoz (ide természetesen csak a modellhez eredetileg tartozó fegyvereket számolom bele, hiszen a másik kezükbe mindenki azt rak, amit akar).

Először is, a Rogue Trader éra végén, és a 2. kiadás elején megjelent modellekkel kezdjük:

1x energiakesztyű 1x lánckard 1x energiakard
…már megint az energiakesztyű… …és megint energiakesztyű

Vagyis eddig 3x energiakesztyű, 1x energiakard, 1x lánckard. De menjünk tovább!

Űrfarkas őrmesterek (és falkavezérek), szintén ebből az időszakból:

1x bolter még 1x energiakesztyű még 1x energiakard
még 1x energiakesztyű 1x energiabárd még 1x energiakard

Hol is tartunk? Űrfarkasoknál 2x energiakesztyű, 2x energiakard, 1x energia-bárd, 1x bolter, azaz eddig összesen 5x energiakesztyű, 3x energiakard, 1x lánckard, 1x energiabárd, 1x bolter

A következő kategória a 2. kiadáshoz később kiadott veterán őrmesterek (az első négy), és a rohamosztagok vezetői:

még 1x energiabárd 1x bolt pisztoly 1x kombifegyver
még 1x lánckard még 1x energiakesztyű ez valójában gránát…

Összesítsük megint, mink is van eddig: 6x energiakesztyű, 3x energiakard, 2x lánckard, 2x energiabárd, 1x bolter, 1x bolt pisztoly, 1x kombifegyver, 1x gránát.

Újabb kör, ezúttal a 3. kiadás őrmesterei:

energiabárd és bolter (bocs, ebből nem volt jobb kép sehol) még 1x bolter

Kezdenek a bolterek is feljönni…

Hol is tartunk? 6x energiakesztyű, 3x energiakard, 2x lánckard, 3x energiabárd, 3x bolter, 1x bolt pisztoly, 1x kombifegyver, 1x gránát.

No, akkor az 5. kiadás őrmesterei:

1x energiakesztyű és 1x bolt pisztoly

1x energiakesztyű és 1x bolter

1x energiakesztyű és 1x bolt pisztoly

Kezdünk itt sokan lenni…

Hol is tartunk? 9x energiakesztyű, 3x energiakard, 2x lánckard, 3x energiabárd, 4x bolter, 3x bolt pisztoly, 1x kombifegyver, 1x gránát.

A Kárhozottak Légiója:

1x lánckard 1x lánckard 1x bolter
1x energiabárd és plazma pisztoly 1x energiakard és 1x bolt pisztoly

Hol is tartunk? 9x energiakesztyű, 4x energiakard, 4x lánckard, 4x energiabárd, 5x bolter, 4x bolt pisztoly, 1x kombifegyver, 1x gránát, 1x plazma pisztoly.

És végül, a ritka/limitált  modellek:

1x energiakard, 1x viharvető 1x bolt pisztoly, 1x energiakard 1x lánckard, 1x plazma pisztoly
1x energiakesztyű, 1x viharvető 1x energiakesztyű, 1x bolter

A végeredmény tehát:

11x energiakesztyű

6x energiakard

6x bolter

5x lánckard

5x bolt pisztoly

4x energiabárd

2x plazma pisztoly

2x viharvető

1x kombifegyver

1x gránát

Ezzel nyertek az energiakesztyűk, és vele Pufi fedőnevű kedves játékosunk. Gratula!

Na és kinek hány darab van meg ebből a 32-ből? :-)

A Hét Képe(i) 04 – Az első űrgárdista rendházak (plusz játék)

Az e heti hétfőre szánt képes poszt jól elmaradt, mert Domi gyerkőc jól megfázott, és úgy jött ki a lépés, hogy én maradtam vele itthon, úgyhogy minden tervezett poszt is csúszik, sajnos… De ezért remélem, a következő szösszenet tetszeni fog:

Mára régi kedvenc képe(i)met hoztam, méghozzá az űrgárdista rendházak első tablóját, a legendás Rogue Trader szabálykönyvből. Íme:

A kifestési mintákon kívül érdemes azt is megfigyelni, hogy milyen rendházakat találtak ki a “hőskorban”, és még érdekesebb, hogy melyikből mi lett:

Dark Angels (Sötét Angyalok): Az Első Alapítás Első Légiója, akik fekete páncéljukat azóta sötétzöldre cserélték. Ők bizony híresek lettek, nagyon is, saját Kódexet kaptak a 2. kiadástól napjainkig, részletes fluffal speciális egységekkel, karakterekkel, szép modellekkel.

Flesh Eaters (Húsevők): A Véres Angyalok leszármazott rendháza, melyet a Harmadik Alapításkor hoztak létre. Se külön kódex, se részletes fluff (csak annyi, hogy kannibalisztikus rituáléik miatt kapták a nevüket, és majdnem eretnekké nyilvánították őket). Annyi előnyt kaptak csak, hogy a Véres Angyalok Kódexét használhatják.

Flesh Tearers (Hússzaggatók): Ők is Véres Angyal leszármazott rendház lette k, de sokkal ismertebbek, mint az előző brigád. Kaptak fluffot, speciális karaktert, és több regényben is emlegetik őket. Ja, és persze  ők is építkezhetnek a Véres Angyalok Kódexéből. A képhez képest nekik is módosult a kifestésük, most már csak a hátizsák, a két vállap, a birodalmi sas, és a sisak fekete, a páncél többi része alvadtvér-színű.

Space Wolves (Űrfarkasok): Ki ne ismerné az egyik leghíresebb rendházat, az Első Alapítás Hatodik Légióját? Az egyik legkarakteresebb sereg, egyedi fluffal, szép modellekkel, speciális szabályokkal és bajnokokkal, valamint (tápos) kódexszel minden egyes kiadáshoz. E mellett számtalan könyvben jelennek meg, szóval híresek a javából!

Ultramarines (Ultragárdisták): Őket is mindenki ismeri, ugye? Szintén Első Alapítás, a Tizenharmadik légió, s jó ideje az űrgárdisták mintaképei. Kódexük az alap (és mindig is az alap volt), ha nem speciális űrgárdista sereget akartok építeni, és rendelkeznek még részletes fluffal,  több híres karakterrel, és egy halom könyvszerepléssel is. Amiben igazán egyediek, hogy film csak róluk készült. :-)

White Scars (Fehér Sebhelyesek): Az Első Alapítás Ötödik Légiója szintén ismert sereg, de mesze nem olyan népszerű, mint az Ultrák, Farkasok, vagy a Véres Angyalok. Külön kódexük sosem volt, külön nekik készített speciális modelljük kevés, és ismert karakterük is csak egy van (de az elég népszerű). Fluff tekintetében nincsenek elkényeztetve, és könyv is csak egy szól róluk (no meg egy Horus Heresy novella).

Blood Angels (Véres Angyalok): Szintén Első Alapítás, Kilencedik Légió. Nagyon népszerű rendház, az első háromban mindig is benne voltak. Hátterüket valószínűleg mindenki részletesen ismeri, Kódexet a 2. kiadástól folyamatosan kaptak, és szép figurákat is, egészen a kezdetektől. Több könyv is szól róluk, bár azt érdemes megjegyezni, hogy írójuk, James Swallow meglehetősen szabadon kezeli a rendházat.

Blood Drinkers (Vérivók): A Véres Angyalok leszármazott rendháza, akikről sokat nem tudunk, pedig szerepeltek az egyik Híres Könyvben (Ian Watson: Űrgárdista) is. Így aztán a fluff minimális, modellek nincsenek, viszont építkezhetnek a Véres Angyalok Kódexéből.

Crimson Fists (Karmazsin Öklök): A Császári Öklök leszármazott rendháza, ami azért érdekes, mert a játékban előbb léteztek, mint a sárga páncélos “őseik” (ugyebár a Rogue Trader szabálykönyv borítóján is ők szerepelnek). Elég ismertek, hátterük is kidogozott, van speciális karakterük, és több könyvben is szerepelnek. Kódexük nincs, nem is volt soha.

Iron Hands (Vaskezűek): Az Első Alapítás Tizedik (és ennek ellenére elég ismeretlen) Légiója. Pedig írtak róluk könyvet is, mégsem túl népszerűek. Kódexük nem volt soha, speciális modelleket viszont hoztak ki hozzájuk, ha karaktereket nem is. Valahogy nem sikerült olyan jó karaktert kitalálni hozzájuk, mint a már sokat emlegetett három “nagy” rendházhoz.

Rainbow Warriors (Szivárvány Harcosok): Az Eltűnt Sereg. A GW valószínűleg rájött, hogy ez kicsit túlzás, és nem is erőltette tovább ezt a rendházat. Se fluff, se Kódex, de elvileg egy könyvben (Mission: Purge) feltűnnek.

Silver Skulls (Ezüstkoponyák): Az Ultrák leszármazott rendháza, melyről többet egy szál regényből és egy novellából tudhatunk meg. Kódexük nem volt, speciális modelljük, karakterük úgyszintén. Nem merültek teljesen feledésbe, de őket sem sztárolták nagyon.

Összefoglalva tehát, az első tizenkettő nevesített rendházból tehát négy nagyon népszerű lett a később kidolgozott háttér miatt (Sötét Angyalok, Ultrák, Űrfarkasok, Véres Angyalok), további kettő Első Alapítású lévén még a rivaldafény szélén álldogáll (Fehér Sebhelyesek és Vaskezűek), három betagozódott a Véres Angyalok alá (Húsevők, Hússzaggatók, Vérivók), egyet ugyan lefokoztak utód-rendházzá, de népszerű maradt (Karmazsin Öklök), egy köszöni, megvan, de nem túl ismert (Ezüst Koponyák), és egy pedig eltűnt (Szivárvány Harcosok).

Tanulság: ha jó a fluff, biztos a siker! Vagyis, amelyik rendház a későbbiek folyamán jól eltalált hátteret kapott, azt a játékosok is elkezdték gyűjteni, ami előbb-utóbb saját Kódexet, saját modelleket, speciális szabályokat és -karaktereket eredményezett. Ez pedig ugye újabb gyűjtőket vonz, és pörög tovább a kerék szépen egyre csak előre. Amelyik rendházzal viszont nem tudtak mit kezdeni, az nem is nőtte ki magát se a GW-nél, se a játékosoknál.

És a kérdés: (a figurákat tekintve) Melyik az űrgárdista őrmesterek kedvenc fegyvere? Aki jól válaszol jövő szerda (febr. 6) reggel 8-ig, az kap egy pontot az idei pontgyűjtő játékban. Év végén pedig a majd még később feltett hülye kérdéseimre legtöbb jó választ adónak átadok egy szép figurát (nem, nem tudom, mit, vagy beletúrok a dobozba, vagy rendelhet egy űrgárdista karaktert, amit szépen lekonvertálok neki). Szóval, játékra fel! Eredmény jövő szerdán.

A Hét Képe(i) 03 – Metál Edisön

Jónapokat!

Erre a hétre egy érdekes és izgalmas kis hírt mutatok nektek (képpel együtt, persze), a hobbi (egyik) fénykorából, az 1990-es februári White Dwarfból:

Vagyis, Brian May (van, aki e nevet nem ismeri?) a Queen gitárosa ellátogatott fiaival a GW figuratervező műhelyébe, és körülnézett egy kicsit. Mint kiderült, nem csak Jimmy fia nagy Dark Future és Warhammer 40.000 rajongó, ő is szeret Citadel modelleket festegetni, és nagy modellező (a gitárját is ő konvertálta). Faragott is kicsit az egyik ork fejen, ha már ott volt, Kev Adams segítségével.

Klassz, nem?

Valószínűleg azt kevesen tudjátok, hogy a GW és a rock/metál zene kapcsolata ennél mélyebb, ugyanis a cég a 90-es évek elején több metál-bandát is támogatott, akik zenéjükben is megjelenítették a Warhammer/40K világait. Leginkább a D-Rok és  a Bolt Thrower tette magáévá a témát, ők több dalt is írtak a Káosz/sötét jövő témában, sőt a GW képeit használták lemezborítóikon:


Tracklista:

Noise Marines
King Hibited
Renegade
Turn This Ship Around
Litany – Into The Void
Stealer’s Kiss
Oblivion
Red Planet Blues*
Welcome To My World
Chainsaw Man
Get Out Of My Way*
* Ezekben Brian May is gitározik, vendégként.
(Milyen érdekes véletlen…)


Tracklista:

Intro
Eternal War
Through the Eye of Terror
Dark Millennium
All that Remains
Lost Souls Domain
Plague Bearer
World Eater
Drowned in Torment
Realm of Chaos
Prophet of Hatred
Outro

Youtube-on biztos fent vannak, ha érdekel a zúzás, keressetek csak rájuk!
Aaaargh!

Blogok, modellek, érdekességek 2.

A két háromnapos hét abból a szempontból klafa volt, hogy keveset kellett dolgozni, és sokat lehetett otthon lenni, de abból a szempontból kevésbé, hogy aztán jól feltorlódtak a melók, és ahelyett, hogy tudnám fordítani a Horus Heresy szabálykönyvet, kénytelen vagyok azokat csinálni. Nohát.

Node, hogy ne maradjatok érdekes bambulnivalók nélkül, íme, itt van a legelső űrgárdista-festési útmutató. A képek szépek, a modellek kissé bénák a maiakhoz képest, a szöveg meg totálisan más, mint a jelenlegi fluff, szóval ámulni és derülni egyaránt alkalmas!

Na, hogy tetszenek? :-)

Két linket is ajánlok, amelyeket korábban még nem, pedig hasznosak:

L’Astropate: Egy olasz nyelvű oldal, mely igen hatékonyan vadássza és ossza meg az új híreket, pletykákat, kiszivárgottt infókat és képeket a GW és az FW háza tájáról. Olasz tudás nem szükséges, angolul is megjelenik minden érdekes.

Feit 212: Szintén újdonságokat gyűjtögető oldal, de ez teljesen angol nyelvű.

A kettőt végigpörgetve tuti képben lesztek, hogy mire számíthattok a jövőben kedvenc hobbink tájáról.

Egyébként pedig, újabb inspirációt kaptam Laca classic figurájának elkészítéséhez: megkaptam az úriembertől összevont szülinapi/karácsonyi ajándékként a “Brotherhood of the Storm” HH-novella 2035-dik sorszámú, dedikált példányát, úgyhogy nagyon jó lesz belehúznom… Fejben megvan a modell, már “csak” meg kéne csinálni és kifesteni.

Remélem, jövő héten már valami ütősebb tartalommal jelentkezem, elvileg lefutott  a nagy hajtás.

Újra a fedélzeten (és Jubileumi Harris, a hóember)

Jónapokat!

Nyaralásból vissza az élet sűrűjébe, úgyhogy jöhetnek az újabb bejegyzések is. A nyaralás alatti írogatás befuccsolt, miután a kirakni tervezett inspirációs füzet túl nagy volt a feltöltéshez, a Balaton partjáról meg ugye nehezebb rajta variálni, hogy a rendszernek is tetsszen. Elolvastam viszont a Primarchákat és a Void Stalkert, úgyhogy ezekről majd jól megírom a véleményemet (első 50%, második 100%).

Mai bejegyzésem főszereplője azonban a Jubileumi Osztag piros színű tagja, Harris testvér, aki elkészült. S hogy miért lett ő Frosty a hóember, azt mindjárt láthatjátok is:

Miután rettentő gondosan kifestettem, lelakkoztam a kissé archív GW-s matt lakkommal, ami, mint rögtön kiderült, már bedöglött, és ezt a remek antikolt effektet helyezte el a figurán. Ha ez lett volna a cél, tapsikolnék örömömben, de hát nem ez volt. Sajna. Úgyhogy lakk a kukába, figura meg szegény így marad. De legalább látszik rajta, hogy veterán, kb. úgy néz ki, mintha tíz éve festettem volna…

A többiekkel vigyázni fogok.

Egy régi novella…

Az úgy volt, hogy a 6. kiadást övező nagy izgalomban annyit emlegették, mennyire hasonlít a 40K második inkarnációjára, hogy elő akartam szedni egy régi írásomat, ami a 2. kiadás szabályait taglalja, és kipakolni ide, de egyelőre nem találom. Megtaláltam viszont egy régi novellámat, Vampire témakörben, amiről eszembe jutott, hogy van egy másik is, ami nem téma-idegen. Kb. tíz+ éve íródott, amikor még az FMH-ban játszottunk azokkal az emberekkel, akik azóta szintén békés családapák lettek, és már egy percük sincs a hobbira. Na, akkor írt ki a klubvezető egy novellaíró pályázatot, amire a most következő szösszenetet alkottam. Még vagy két pályamű született, de végül ez lett a nyertes pályázat (és nyerte meg a felajánlott két sustained-fire kockát). Szóval nagyon rossz nem lehet, de majd ti megmondjátok.

Éjszakai bevetés

- Késnek. – jegyezte meg a kapitány. – Persze ez ezeknél a kis patkányarcúaknál egyáltalán nem meglepő. Ha engem kérdez, szerintem az egyetlen igazán megbízható és hatékony abhumán egység az ogrin rohamosztag. Igaz, nem túl okosak a fiúk, de legalább lelkesek, és komolyan veszik a háborúskodást. A bryzai hadjáratban például itt volt maga a nagy Archibald Főprédikátor, aki olyan szép beszédet tartott az ogrin századnak, hogy azok utána könnyűszerrel szétzavarták az egész rusnya ork bagázst. A felesek meg mit csináltak? Úgy leitták magukat előző nap, hogy az egész csata alatt csak azokat a dög gyalogtankokat voltak képesek eltalálni! Legszívesebben nem is ezeket adnám ön mellé, de a parancsokság ragaszkodik hozzá, és amit az öreg Grigor a fejébe vesz, azt energiakesztyűvel is nehéz onnan kiverni! – sóhajtott a nagydarab ember lemondóan, majd megvakarta teljesen tar, tetovált koponyáját, és várakozóan a vendégére nézett. Az orgyilkos, amióta csak jelentkezett nála, némán hallgatta történeteit, sőt még egy halvány mosollyal sem jelezte tetszését, pedig a catachani ezred tisztikara minden évben egyhangúan őt, Johann Stern kapitányt jelölte a Legjobban Előadott Vesztes Csaták díjára. Na mindegy, az orgyilkosokat úgysem ezért fizetik (ha fizetik egyáltalán), gondolta végül, de azért legalább valami érzelemfélét mutathatnának néha, mert így a hideg futkározik az ember hátán, ha azokba a rezzenéstelen szemekbe néz, és teljesen úgy érzi magát, mintha egy harci robotot próbálna jobb kedvre deríteni.

Látván, hogy vendége csak nem akar megszólalni, felkészült, hogy elmeséli azt a csatát, amikor először harcolt együtt a félelmetes hírű és szagú Attilai lovasokkal, mert azt már végképp nem bírta volna idegekkel, hogy ő is csak némán álljon, és az orgyilkost bámulja,  de szerencséjére a feleseknek csúfolt apró termetű mesterlövész-különítmény éppen ezt a pillanatot választotta, hogy utasításának engedelmeskedve, a parancsnoki sátorban megjelenjen.

- Helló főnök, hogy ‘s mint ebben a pocsék időben? – kérdezte őrmesterük nyeglén, ám amikor észrevette a félhomályban álldogáló orgyilkost, rögtön hangot váltott, sőt fürgén tisztelgett is egyet – Hertig Bricken, az AA42-e felderítő osztag parancsnoka szolgálatra jelentkezik!

Háta mögött társai is megpróbálták vigyázzba vágni magukat és tisztelegni, de ez négyükből mindössze egynek sikerült; a többiek igencsak dűlöngéltek, és hol a kapitányra, hol az orgyilkosra vigyorogtak némiképp bamba arccal.

- Nahát, ez a mi kis elitkommandónk! – gúnyolódott a kapitány. – Ők lesznek az ön kísérői és – feltéve, hogy addig magukhoz térnek – társai a küldetése során.

- Igazán nem szeretném Önt felesleges válaszok megfogalmazására késztetni kapitány,  de ha vázolná nekem, miért is lesz szükségem eme kis termetű lövészekre, nagy segítségemre volna abban, hogy betöltsem azt az űrt, melyet ez a kérdés nyitott gondolataim sorában. – szólalt meg az orgyilkos olyan könnyed hanghordozással, mintha nem is eligazításon, hanem egy kormányzósági fogadáson lenne.

- A parancsnokság utasításai szerint ők vezetik el önt az ellenség táborhelyére, és amennyiben a vezér halála nem tántorítja el ezeket az elátkozott káoszfajzatokat attól, hogy továbbra is a mi bolygónkon kutakodjanak, ők lesznek a segítségére abban, hogy minél többtől megszabaduljunk, mielőtt a főseregünk általános támadást indít ellenük. Az én véleményem persze az, hogy sokkal jobban járna egy csapat kemény rohamosztagossal, mint ezekkel a részeges puhányokkal itt, de hát a parancsnokság döntése szent és megfellebbezhetetlen…

- Elnézést uram, de ez azt jelenti, hogy nekünk most el kell kísérnünk az orgyilkos urat a sok káoszgárdista közé, és ott is kell maradnunk, amíg nem jön az erősítés? – vágott közbe halálra vált arccal az egyik felderítő.

- Azt bizony, közlegény! – jelentette ki a kapitány kárörvendő vigyorral az arcán.

- Tudtam én, tudtam – roskadt magába a kérdező. – Amikor a felhők elkezdtek gyülekezni, nekem már volt egy olyan érzésem, hogy nekünk ki kell mennünk az esőbe…

~~~

Órák múlva, amikor még mindig zuhogott, és a birodalmi tábort már jó pár kilométerre a hátuk mögött hagyták, valóban minden okuk megvolt a panaszra. Nem elég, hogy szakadt, mintha valaki mindegyikük feje fölött egy soha ki nem fogyó vödörből öntötte volna rájuk a vizet, de még a sötétség is ereszkedni kezdett. A felderítők szinte egyformában morogtak, s a hangos veszekedést is csak az orgyilkos jelenléte akadályozta meg, akitől egy kicsit azért mindannyian tartottak. Őt úgy látszik, nem zavarta az eső – egykedvűen sétált a többiek nyomában, s csak néha kapta fel a fejét egy-egy hangosabb zajra. A nyugodt felszín mögött azonban már a Gyilkos készülődött, hogy ledobja végre emberi álcáját, és ismét önmaga lehessen.

Amikor végül is elérték a káoszsereg táborát, már minden félszerzet ezerszer is elátkozta azt a napot, melyen aláírta jelentkezését a birodalmi seregbe. Egyetlen vigaszuk az lehetett, hogy végre elállt az eső, s a levegő lassan újra melegedni kezdett. A fákról azonban, melyek alatt fedezéket építettek, bőven csöpögött a víz, ami újabb morgásra adott alkalmat.

- Azóta, mióta beálltunk a seregbe, egyfolytában csak kellemetlenségeink vannak, – panaszkodott az állandóan nyűgös Jacek. – pedig mindenki azt mondta, hogy ez aztán az igazi móka, aztán tessék! – itt ülünk az esőben, várjuk, hogy azok a veszett gárdisták idetévedjenek, és jól összevagdaljanak a lánckardjaikkal! Ráadásul ebben a sötétben nem is látok semmit, úgyhogy akár otthon is hagyhattam volna ezt a puskát, és akkor most legalább nem fájna a vállam!

- Tudod mit, Jacek? Ahogy a műszakiak mondják: infralátcső bekapcs, pofa kikapcs!  – fakadt ki az őrmester, akinek már kezdett elege lenni abból, hogy hiába van neki is minden baja, még a társai problémáival is foglalkoznia kell. Már annak idején is gyanús volt számára, hogy ez az őrmesterkedés nem lesz annyira jó mulatság, mint ahogy azt a komisszár mondja, de hát nem volt mit tenni, az öreg Ivanov nagyon értett a rábeszéléshez, meg hát az a szép vállap ami a ranggal jár, az is olyan vonzón csillogott… – Na mindegy, Hertvig fiam, ha elvállaltad, hát csináld! – mormogta maga elé, és elkezdte kirámolni hátizsákjából a taposóaknákat. – Pochnik, Daru! Itt vannak az aknák. Dobáljátok szét őket a szokásos alakzatban, aztán gyertek vissza és ássátok be magatokat valamelyik bokorba!

- Nem nem szeretnék beleszólni a munkájába kedves őrmester, ezzel is bomlasztva az amúgy is ingatag parancsnoki struktúrát mely az önök hadseregében fennáll, de azt hiszem jobb volna, ha beavatna engem is abba, hogy az aknákat a standard birodalmi minta szerint rakják le, avagy valami egyéb elrendezésben, mivel utamról visszatérvén nem szeretném, ha egy-kettő az én lábam alatt robbanna, s így nem teljesítené be eredeti célját. – szólalt meg az eddig néma orgyilkos, és kezében félig összeszerelt puskájával várakozóan nézett a félszerzetre.

- Öhömm. Izé. Hát persze. Naszóval, mi a birodalmi 2-es minta Heindrikkson-féle változatát használjuk, kiegészítve egy központi aknával, melytől mindenki olyan távolra helyezkedik el, hogy a berepülő ellenség felrobbant alkatrészei ne találják el.

- Jó. Ebben az esetben én a hatszög két csúcsa közötti felezővonal irányába távozom, és abból az irányból is térek vissza. Az általam először említett esemény öt perc és tizenöt másodperc múlva következik be, míg a második a körülményektől függően egy óra és két nap között bármikor. Az utóbbi tényező miatt kérem alaposan figyeljék meg, hogyan is fest álcaruhám, és hogyan mozgok benne, mivel szeretném elkerülni azt a sajnálatos eseményt is, hogy visszatértem alkalmából néhányan köszöntőlövéseket adjanak le rám, én pedig ellenséget gyanítván, a bokrok közé lőjek válaszképp.

- Hát jó, majd igyekszünk… Bár, a fene se tudja, de amilyen ramaty állapotban most vagyunk, még minden lehet!

- Azért én remélem, hogy addigra összeszedik magukat, hiszen az eső is elállt, az a szer pedig, melyet a tábori orvos adott, garantáltan hatásos a részegség és  másnaposság leküzdésére. Mindenesetre a “Jaj! Jaj! Itt az ellenség!” jelszót kiabáló, lövöldöző bokrokat majd megpróbálom előbb megnyugtatni, s csak aztán lelőni.

- Huh, ez nagyon megnyugtatóan hangzik, nem igaz Jacek?

- Ja. Én már úgy megnyugodtam, hogy fel is ülök erre a nagy magas fára, aztán elolvasgatom, hogy hogyan is áll a hadjáratunk, ti meg közben ugyanilyen nyugodtan lelövöldözhetitek egymást.

Hertvig szenvedő arccal az orgyilkoshoz fordult, hogy hátha lát valami kis együttérzést az arcán, de már csak a mesterlövész-sisak szuper-érzékeny lencséibe nézhetett, s rögtön felismerte, hogy az orgyilkos megszűnt bajtárs lenni, átalakult valami mássá – valamivé, aminek nincsenek érzelmei, nem beszél cirkalmas körmondatokban, és csak feladatának teljesítése érdekli. Egy hosszú pillanatig magával a Halállal nézett szembe, s dermedtségéből csak akkor ocsúdott fel, amikor az egy gyors iramodással a bokrok közt termett, hogy örökre eltűnjön szeme elől az alkonyi sötétben.

~~~

Az éjszaka igencsak hosszúnak bizonyult a félszerzetek számára, hiszen végig éberen őrködniük kellett, s az egyetlen zaj, ami időnként megzavarta nyugalmukat, a rádiós hangja volt a kommunikátorban, amint óránként kódolt üzeneteket küldözgetett az orgyilkosnak. Ezek ugyan egy darabig érdekesek voltak, de aztán közösen megállapodtak abban, hogy vagy a parancsnokság nagyon hülye, hogy ilyen egyértelmű parancsokat küldözget, vagy mégsem, ám ebben az esetben az orgyilkos meg úgysem fogja érteni, hogy mit kell csinálnia, és reggelre halomra lövi az egész káoszbrigádot, majd visszajön, és végez a rádióssal is. Ezt a variáció mindannyiuk tetszését elnyerte, hiszen így nem kellene részt venniük egy nagyon kellemetlen harcban, és a rádiós sem idegesítené többet őket a kantinban az ostoba favicceivel. Abban is megállapodtak, hogy ha a küldetésük jól sikerülne, kérvényezni fogják áthelyezésüket az űrgárdistákhoz, mert akkor legalább teljes páncélzatuk lesz, amely minden bizonnyal tartalmaz egy hőmérséklet-szabályozót is, és végre soha többé nem kell a hidegben ücsörögniük a vizes bokrok alatt, arra várva, hogy valami buta ellenség rálép az aknáikra, vagy beáll tűpuskáik csöve elé.

Ezt a gondolatmenetet már sikerült egészen addig végigvinniük, hogy rájöttek, felesleges űrgárdistának állni (sokkal jobb a matrózkodás egy kereskedőhajón, hiszen ott is fűtenek, és még harcolni sem kell, csak nagy ritkán), amikor a hajnali nyugalmat egy akna robbanása és egy darabokra szakadt káoszgárdista repülő darabjai zavarták meg.

- Hogy a fenébe jutottak el ezek ilyen közelre? – villant át Hartvig agyán a gondolat, de a következőre már nem maradt ideje, mivel az aljnövényzet fedezékéből díszes, régies páncélzatú űrgárdisták ugrottak elő lánckardokat lengetve és bősz csatakiáltásokat harsogva. Az egyik éppen feléje indult, s koponyákkal díszített sorozatvetőjéből csak úgy süvítettek a robbanógolyók, ám egy jól elhelyezett mérgezett tű a szemébe, és máris lelassult mozgása. Egy másik a torkába, oda ahol a sisak és a mellvért találkozik, és nem mozdul többet.

Daru nem volt ilyen ügyes – az ő mellét robbanógolyó tépte szét, mielőtt akár csak egy ellenséggel is végezhetett volna. Nem volt azonban idő a gyászra, már jött is a következő, és mögötte még vagy húszan. Hartvig látta, hogy reménytelen a küzdelem, mert hiába lőnek le egyet-egyet, a következő közelebb jut, az utána következő még közelebb, és végül elérik őket, közelharcban pedig semmi esélyük sem lesz. Nem volt azonban választásuk: vagy gyorsan leszedik őket, vagy meghalnak. Így hát összeszedte magát, és igyekezett olyan gyorsan lőni, ahogyan azt egyszer egy eldától látta, és nem gondolni arra, mi lesz akkor, ha lövése célt téveszt. Egy sikoly balról – Grufi is halott. Cserébe három tű a gyilkos vállába – a méreg majd megteszi a magáét. Újabb lánckardos fanatikus, újabb szemlövés, ahogy azt a kiképzésen tanítják. Jacek káromkodása felülről – ez mégis felült a fára? -, majd szúró fájdalom a jobb lábában, ahogy egy lézersugár átlyukasztja a combját. Bírni kell! Még egy lövés – még egy halott, de aztán a következő már nem talál, és a gárdista ott tornyosul felette. Nagy nehezen egy repeszgránát a kézbe, majd vigyorogva, mint a haldokló Ivanov, amikor közvetlen közelről belelőtt a sérült Leman Russ üzemanyagtartályába, magával víve az ork hadurat és kíséretét, kibiztosítani, és várni a jól ismert robbanás zaját, és a  sötétséget, melyből nem lesz visszaút.

~~~

Az orgyilkos eldákat megszégyenítő sebességgel rohant a harci zajok felé. Most, hogy feladatát elvégezte, sőt egy kissé túl is teljesítette, eljött az ideje, hogy társaival is foglalkozzon. Bár nem értette, hogy hogyan találhatták meg őket ilyen hamar, a kérdést meghagyta a káoszgárdisták stratégiáját elemző tiszteknek. Sosem az a fontos, hogy hogyan következett be a hiba, hanem az, hogy miként lehet azt elhárítani. Ha sikerült a helyzetet megoldani, ráérünk arra is, hogy felelősöket és bűnbakokat keressünk. A helyzet megoldása most az ő kezében volt, a felelősök pedig valószínűleg hamarosan úgyis halottak lesznek.

Ahogy közeledett a tisztás felé, úgy ritkult a lövöldözés is. Mire kirobbant az erdőből, hogy elpusztítsa azokat, akik megölték társait, már csak egyetlen félszerzet lövöldözött egy fa tetejéről, melyet  öt gárdista állt körül. Ezek közül kettő azonnal meghalt, amikor pisztolyának páncéltörő lövedékei agyukba fúródtak, a többieknek még volt idejük megfordulni, hogy farkasszemet nézhessenek a Halállal. Egyiküknek nyakát törte, a másikat saját kardjával tűzte örökre a fa törzséhez, a harmadiknak pedig sisakostul zúzta össze a koponyáját.

A beállt csend csak néhány pillanatig tartott, mivel a félszerzet is hamar magához tért annyira, hogy társait kezdje siratni, az egyre közeledő üvöltés, vinnyogás pedig azt jelezte, hogy üldözői is egyre közelebb érnek. Nem maradt hát más tennivaló, mint leadni a jelentést, és minél gyorsabban visszajutni a fősereghez. A vezér és testőrei halottak, amit kerestek már az ő kezében van, nincs hát mire várni, a többi már a tankok és nehézfegyverek dolga. Ami pedig a veszteségeket illeti, a félszerzetek számára sajnálatosan alakultak az események, de hát végül is négy felderítő élete elég olcsó ár a sikerért – legalábbis a birodalmi mérce szerint. Igaz, ezt a csapat túlélője valószínűleg egészen másként látja, de hát ez végül is érthető. Hogy ő maga hogyan gondolja, ismét más dolog, bár szentélyének sok tagja valószínűleg nagy megrőkönyödéssel vette volna tudomásul, hogy a sokéves szolgálat és a számlálatlan halott után még mindig képes arra, hogy ilyen gyorsan megkedvelje azokat, akikkel együtt dolgozik, s akiket legtöbbször megismerni sincs ideje, ám meggyászolni annál inkább.

Bizony, a Birodalom minden orgyilkosa legalább egy temetőt megtölthetne áldozataival, de ugyanennyi föld kellene ahhoz is, hogy társait elfedje…

(Hogy tetszett? Jöhet a vámpíros? :-)

A Jubileumi Osztag – 3. rész

Jónapot, jó szurkolást!

Sikerült alaposan elmaradnom a díszpintyekkel, pedig szerettem volna haladni. Aztán múlt pénteken meg persze, amikor szépen rákészültem, hogy lefotózom a figurákat, kiderült, hogy lemerültek az aksik a fényképezőgépben. Szóval, végül sokszoros késéssel, nagy nehézségek árán jött össze ez a bejegyzés. Lássuk hát modelleket:


Harrist festegettem kicsit (Domi Howling Griffon katonabácsijával együtt), minek eredményeképp a páncél végleges, már csak a többi alkatrészét kell kifesteni. A színminta abszolút klasszikus (90-es évek GW), nagy kihúzásokkal, hasonlóan, ahogy Laca egész seregét festettem. Ott mondjuk általában nem húztam ki ennyire az éleket, inkább csak szárazecseteltem, de most rászántam az időt rendesen. Ha végre lesz alkalmam, festem tovább, az arcára különösen kíváncsi vagyok.

Kitt testvér baltája alakul, nem áll már olyan bénán, mert megcsapoltam. E mellett úgy döntöttem, hogy nem vacakolok a lábfejeivel, levágom, és kap újat gyurmából (GW Green Stuff). Egyelőre így néz ki, a következő lépésben méretre reszelem és megkapja a csizma peremét is.

Reeves új lába elkészült, sőt talpat is kapott. Szvsz egész pofás lett, a kis béna régi csizmák stílusát sikerült hozni teljes mértékben. :-) A lefaragott sisak helyett kapott két gránátot, hogy ne legyen olyan üres az az oldala. Már csak a festés hiányzik…

Kapitány testvér kardját meglepően jól sikerült kiputtyzni, aminek nagyon örülök. Nem voltam biztos benne, hogy ennyire illesztésmentesen sikerül kipótolni a nagy lyukat a kardján, de egyáltalán nem látszik. Keresgéltem a bitboxban, hogy valami csicsát még rakjak rá, de nem találtam megfelelőt (az új kiegészítők nagyon frankók, de sajnos túl nagyok). Marad így, majd festek rá mindenfélét.

Sok héttel az indulás után így áll a projekt, ami nem túl erős haladásilag, úgyhogy jó lesz belehúzni…

WordPress Themes