Category: modellezés

…vagyok

Jónapokat!

Csúnyán eltűntem pár hónapra, ami nem szép tőlem. Volt nyaralás, kis betegeskedés utána, előtte meg egy halom meló. Plusz lesz egy nagy projekt őszre, arra is előre kell készülni:

Rozi gyerek (egyelőre sárgában), “élőben” majd szeptember közepén. Izgalmas lesz, az biztos. Lehet, hogy kár volt eladni a Sista sereget? :-)

Node ne szaladjunk előre,  szaladjunk vissza: nyaralásra ezúttal okosan elvittem a festékeket és pár figut, úgyhogy kipróbáltam a napfénynél való festést is. Klafa! :-) Végre láttam, mit csinálok… Eredménye is van, lássátok feleim ti is:

…vagyis Kitt testvér elkészült végre (ki találja ki, melyik légió?), és már csak ketten vannak, akikkel még lógok a Jubileumi Osztagból. Velük sincs már rettenetesen sok meló, de az elmúlt két hétben nem tudtam dolgozni rajtuk.

Ez meg egy ajándék figura Lacának, ha már a Blood Angels karaktere nem akar sehogy sem elkészülni. Eredetileg Gabesz festése, én csak a purity seal-eket csináltam meg, plusz a talpat. Igen, utólag már én is tudom, hogy nem volt jó ötlet zöld démonfejet rakni a zöld fűbe…

Elmaradt még jó rég a “melyik légióba szeretnél tartozni, ha az Eretnekség idején élnél” kérdés kiértékelése, úgyhogy ezt is megejtem:

novakmate: 1 pont
Pufi: 1 pont
Fromthedeep: 1 pont
ELiT: 2 pont

Jah, és az az előtti kérdésre (“milyen űrgárdista spec. szervet szeretnétek?”) se írtam eredményt, ejnye-ejnye. Úgyhogy most:

novakmate: 1 pont
Pufi: 1 pont
Bulba: 1 pont
kabaman: 1 pont

Így a verseny állása:

novakmate: 3 pont
Pufi: 3 pont
Szentelit/ELiT: 3 pont
Fromthedeep: 1 pont
Bulba: 1 pont
kabaman: 1 pont

Na, alakul. :-)

Elolvastam a “Mark of Calth” novelláskötetet, hát, annyira nem ájultam el tőle. Persze Graham McNeill rajongóknak sok utalás van bennük (az Ultramarine és az Iron Warriors regényekre), de ezért kár egy egész könyvet teleírni… Az utolsó három írás viszont kifejezetten jó (The Underworld War by Aaron Dembski-Bowden, Athame by John French, Unmarked by Dan Abnett – bár ennek nincs vége). Írjak róluk hosszabban is?

Na ennyi belőlem, legközelebb valami kevésbé személyessel jövök (pl. új SM Kódex, az új figuk meg a pletykák).

A Jubileumi Osztag – 6. rész

Jónapokat!

A hétvégén tudtam egy kicsit festeni, éééééés… befejeztem végre Reeves testvért! Halleluja! :-) Viszont Kapitány testvért leejtettem, és a vállapjának egyik szegecse platty lett. Lapos. Zéró. Gáz. :-( Csinálhatok neki újat. Remek lesz.

A többiekkel is dolgozgatok, és ha lesz értékelhető haladás, mutatom őket is. Egyelőre hát a kész baba, meg a hendikeppes:

Maradtam a klasszikus kifestésnél, utólagos él-kihúzogatással és a végén lakkozással (GW Purity Seal). Miután a régi festékeim közül több beszáradt, vettem pár újat (szintén GW), és bizony nagyon szépek! Sokkal élénkebbek a színek, mint az előző sorozatnál. Máshol is írták, de tényleg jók lettek az új GW-festékek. A lakkal eggyel kevésbé vagyok elégedett, abból a korábbi, amelyik egy kicsit csillogóssá tette a felületet, jobban tetszett. Ez is jó, nagyon kihozza a kis részleteket és az élkihúzást, de teljesen matt lesz a felület. Páncéloknál én meg szeretem a csillogást… :-)

Na viszlát, igyekszek még a héten jelentkezni, más témával, és péntekig várom a kreatív ötleteket az előző bejegyzéshez kapcsolódó játékhoz! ;-)

A Jubileumi Osztag – 5. rész

…avagy a Neverending Project visszavág! Jó rég voltak a fiúk, de végül csak sor került rájuk! Sőt. Mostanában igyekszek minden éjszaka egy-egy fél órát festeni rajtuk. Van is némi eredménye:

Engem nem mertek hátulról is lefotózni, olyan morcosan nézek!

(A modellek nem ennyire vörösek, valamiért ilyen lett a kép…)

A Kapitánnyal van némi gondom, mert a feje bal oldala kicsit hibás, konkrétan nem látom, hogy hol a füle, mi az arca, és mi a bionikus szem. Ha nem lenne ilyen karakteres feje, kicserélném azon nyomban…

Terminátor-jelvényes barátunk kis késéssel indult, de igyekszik felzárkózni. Rajta főleg az alapozó színek látszanak, csak az arca van kész. De az nagyon durci lett, így képen (élőben is szigorú, de nem akar ennyire pofozkodni).

Reeves testvér lassan kész, még a kis kését kell antikolni, aztán jöhet rá a félelmetes minta (lángok  meg koponyák), plusz egy jóképű hátizsák, és mehet a lakk alá.

Aki szurkolt nekik, annak köszi, ha késéssel is, de lassan kész lesznek!

Laca karácsonyi figuráját is jól lekonvertáltam, de persze nem hoztam be lefotózni, úgyhogy őt most nem mutatom meg. Pedig mutatós. :-)

És egy technikai infó: a Contemptor-névadóban (nálam, szubjektíve) a Behemót vezet. Jól hangzik, és még hangulatában is belefér az űrgárdista járművek közé.

No, kellemes napot!

Figuratartó doboz házilag (avagy egy kis sufni-tuning)

Hobbistaként valószínűleg ti is találkoztatok a problémával, hogy a sok kis modellt tárolni és cipelni nem egyszerű dolog. Én is pakolásztam a kis dobozokba, amikben eredetileg laktak, meg műanyag étel-tartókba, szivaccsal kibélelve, de így mindig csak a macera volt velük: egyrészt sose találtam, hogy mi hol van, másrészt meg versenyre cipeléskor is macerás volt a sok kis (különféle méretű és alakú) doboz összepakolása. A GW-s táskák nagyon szépek, nagyon jók, de hátrányuk, hogy nagyon drágák, és csak a kivágott lyukaknak megfelelő modellek tárolhatók bennük szépen. Úgyhogy aztán elszántam magam, és nekikezdtem a saját gyártmányú figuratartó doboznak, minimáldizájnon és minimálköltségen.

Az alap legyen egy nagy doboz. Mindegy milyen, lehet műanyag, karton, hullámpapír, a lényeg, hogy sokminden férjen bele, és ne kelljen külön-külön variálni a sok kis vacak dobozzal, amibe aztán tízesével kerülnek bele a figurák.

A doboz kibéleléséhez vásároltam aztán vastag szivacsot egy occsó cikkeket áruló háztartási boltba (ez épp itt van, a munkahelyemtől nem messze, a Mechwart-Ligetnél, de valszeg hasonló megtalálható mindenfelé az országban). A szivacs eredetileg bútorokhoz készült, 1×1 méteres kiszerelésben kapható, különféle vastagságban (2-4 cm), és rettenetes 300 Ft körüli áron kapható. Én 3 cm-est vettem, az elég mély még a kiállóbb alkatrészekkel rendelkező (kisebb gyalogos) modelleknek is.

Ezután jött a szivacsok nyiszatolása. Első lépésként szépen a dobozba vágni, majd jöhetnek a lyukak. Ez a trükkös rész, mert ugye egyforma lyukakat szeretnénk, és lehetőleg mátrix-szerűen (hogy normálisan nézzen ki). Ezt elérni ugye lehet úgy, hogy előre rárajzoljuk a lyukak helyét, de akkor a végén ezek körvonala megmarad, és nem olyan szép. Nomeg méregetni is kell, azt meg ki szeret?

Kitaláltam hát egy roppant egyszerű módszert, amivel könnyen, gyorsan lehet a lyukakkal haladni, méghozzá egy kis sablont készítettem, melynek belseje pont annyi, mint a “hivatalos” lyukméret (3×5 cm). A pereme 1 cm. Érdemes valami kemény lapból kivágni (pl. 1-2 mm-es modellezős műanyag lap), hogy tartós legyen. Ezután már csak pakolászni kell egymás mellé, mindig kivágva az aktuális lyukat:

Érdemes a szélek felől haladni, hogy ha nem jön ki pontosan a sor, akkor középen összeérve legyen a nagyobb lyuk (legalábbis szerintem az úgy szebb :-) ). Aztán, sok-sok óra vidám faragás és darabolás után már meg is kapjuk a végeredményt:

És ha nem hagyjuk kint az erkélyen a dobozt, szivacsostul egész télen, még nem is lesz ilyen foltos az egész. Az első után jöhet a többi réteg, amíg csak fér a dobozba!

A módszer előnye, hogy bármekkora dobozból tudunk így figuratartót eszkábálni, és a szivacsokba teljesen egyéni méretű modelleket is bele tudunk pakolni, saját magunk (és a közös téren osztozó egyéb hozzátartozók) nagy örömére!

A Jubileumi Osztag – 3. rész

Jónapot, jó szurkolást!

Sikerült alaposan elmaradnom a díszpintyekkel, pedig szerettem volna haladni. Aztán múlt pénteken meg persze, amikor szépen rákészültem, hogy lefotózom a figurákat, kiderült, hogy lemerültek az aksik a fényképezőgépben. Szóval, végül sokszoros késéssel, nagy nehézségek árán jött össze ez a bejegyzés. Lássuk hát modelleket:


Harrist festegettem kicsit (Domi Howling Griffon katonabácsijával együtt), minek eredményeképp a páncél végleges, már csak a többi alkatrészét kell kifesteni. A színminta abszolút klasszikus (90-es évek GW), nagy kihúzásokkal, hasonlóan, ahogy Laca egész seregét festettem. Ott mondjuk általában nem húztam ki ennyire az éleket, inkább csak szárazecseteltem, de most rászántam az időt rendesen. Ha végre lesz alkalmam, festem tovább, az arcára különösen kíváncsi vagyok.

Kitt testvér baltája alakul, nem áll már olyan bénán, mert megcsapoltam. E mellett úgy döntöttem, hogy nem vacakolok a lábfejeivel, levágom, és kap újat gyurmából (GW Green Stuff). Egyelőre így néz ki, a következő lépésben méretre reszelem és megkapja a csizma peremét is.

Reeves új lába elkészült, sőt talpat is kapott. Szvsz egész pofás lett, a kis béna régi csizmák stílusát sikerült hozni teljes mértékben. :-) A lefaragott sisak helyett kapott két gránátot, hogy ne legyen olyan üres az az oldala. Már csak a festés hiányzik…

Kapitány testvér kardját meglepően jól sikerült kiputtyzni, aminek nagyon örülök. Nem voltam biztos benne, hogy ennyire illesztésmentesen sikerül kipótolni a nagy lyukat a kardján, de egyáltalán nem látszik. Keresgéltem a bitboxban, hogy valami csicsát még rakjak rá, de nem találtam megfelelőt (az új kiegészítők nagyon frankók, de sajnos túl nagyok). Marad így, majd festek rá mindenfélét.

Sok héttel az indulás után így áll a projekt, ami nem túl erős haladásilag, úgyhogy jó lesz belehúzni…

A Jubileumi Osztag – 2. rész

Jónapokat!

Kicsit csaltam, mert nem a múlt héten posztoltam ezt a hozzászólást, úgyhogy még plusz egy óra meló látható rajtuk (illetve nem nagyon, mert apró részletek green stuffolása volt, ami nem olyan látványos).  Na lássuk, mely figukkal sikerült haladnom!


Brother Kittet faragom erősen: egyrészt a balta végét sikerült leszednem, és félig felszerelnem az új fejet, másrészt az itt pont nem látható bal hátsó traktust, ahol a félreöntés van. A balta még nem végleges, kell egy kicsit reszelni, hogy ne legyen ilyen ferde, aztán csapolni, hogy a helyén is maradjon, végül pedig egy ujjat modellezni a csóka kezére, mert azt az előző fegyver eltávolításakor levágtam (útban volt, na). Sityakot nem kap a derekára kötve, mert az túl nagy, sajna, és a lábfeej is marad így, a próbáltam szépíteni rajta, de nem alakul.

Brother Reeves rettenetesen béna sisakját lefaragtam, a lábát átvariáltam, így már szebb. Még a bal lábfej kap egy nagyobb peremet (mint a jobb oldali), és kész.

A Kapitány kardját alakítom, mint látható, már ott a zöld anyag, csak még le fogom reszelgetni, hogy szép legyen.

Egyelőre így állok, a héten pedig folytatom a munkát. Ha túl leszek a faragáson/szobrászkodáson már látványosabb lesz a haladás.

A Jubileumi Osztag – 1. rész

Ismét itt, és már megint a régi brunyi figuráimmal! :-)

Mint az előző bejegyzésben írtam, a Warhammer 40k 25 éves évfordulója alkalmából nekikezdek egy ötfős régi osztag kifestésének. Mutattam is képet a figukról, most lássuk őket részletesen! Az a tervem, hogy minden héten megmutatom, hol járok a munkában, hátha előbb-utóbb más is kedvet kap hasonló projekthez!

Lássuk hát, kikről is lesz ma szó:


Első páciensünk nagyon öreg, kb. 1990-ben született, és a keresztségben a “Brother Harris” nevet kapta, majd az első “nagy” katalógusba kerülve már csak “Bolter 13″ néven hivatkoztak rá. Ő már sínen van, megy Laca barátom Blood Angel seregébe, csak még be kell fejezni a festését.

Brother Kitt, aki szintén egyidős Harrissel, és katalógusokban “Power Axe 2″ néven futott. Vele még lesz tennivaló, nem is kevés, mert a bal vállapja (pont a szegecses) kissé el van öntve, úgyhogy kis faragás vár még itt rá. A fegyvere sem tetszik, ezért lecserélem egy kellőképp brutális láncbaltára (chain axe), minek alapján besorol a Világfalók légiójába, és valszeg a képen nem látható, bal lapockáján hurcolt lőszeres (vagy uzsonnás) táskáját lecserélem egy Berza fejre, amiről persze lereszelem a nyuszifüleket. Végül persze eredeti seregétől függetlenül fekete lesz, és a Mortis légiót fogja erősíteni (hogy miként, nem tudom, elég hülye fegyverzete van hozzá).

Brother Reeves, később már csak “Bolter 14″. Neki volt motoros kiadása is, az Özönvíz előtti oldalkocsi motorhoz adták. Rajta is faragok, mert a jobb oldalán kissé elmosódottan látható sisakja rettentő béna, úgyhogy azt lefaragom. Jah, és ő is, meg Kitt is kapnak egy kis lábfej-hosszabbítást, mert a többi csókához képest nagyon kicsi a lábfejük. Mintha nem is páncélban lenne. Az meg kissé (nagyon) szerencsétlenül néz ki.

A Kapitány (akit “Commander Gabesz” néven emlegettünk, mert hasonlít az arca a legendás Gabeszre) . Ő jó lesz így, maximum a kardot puttyzom ki, vagy lecserélem, mert – bár a koncepció jópofa – a megvalósítás nem sikerült túl jól a fiúknak. Mást nem tervezek, egyszerű de – szerintem – nagyszerű.

A terminátor-jelvényes és energiakesztyűs csóka, nagy kedvencem, akit kb. tizenöt éve nem vettem meg, és nem is láttam csak képen azóta sem (ám most Laca barátom nagy-nagy örömömre megszerezte nekem). Rajta végképp semmit sem változtatok, nagyon szép modell, marad így. Ehhez hasonló lesz a talp a többieknél is, kövek, összetört régi-régi koponyás szimbólumok, meg az anyaföld, kis műfűvel.

Ők lesznek hát a hétről-hétre ismétlődő szappanopera szereplői, akikkel gyakran találkozhattok ezeken az oldalakon, míg végre el nem készülnek. Jövő héten meglátjuk, mire jutok velük…

Mortis veteránok – a kezdő állapot

Jónapot ma is!

Tegnap a színmintában kértem tanácsot, ma meg mutatom, kikről van szó:

1. A “médiasztár” Ultra tankparancsnok, gyalog. Magán a babán sok varia nem lesz, de a jobb kezében cserélem a pisztolyt egy kombi-fegyverre (lángszóró). Minden más marad, még lehet, hogy az Ultra jelek is.

2. Öreg farkas, fegyverek nélkül. Ő lesz az őrmi, marad rajta a Wolf minta, a jobb kezébe egy dárdát tervezek (energiafegyver) vagy villanyos kalapácsot. Még vacillálok (vagy majd mágnesezek).

3. Az Iron Warrior parancsnok. Róla a káosz-jeleket reszelem le, és kap egy normál hátizsákot. Ja, és a jobb kezét is cserélem, az eredeti szvsz elég béna. Az IW jelek maradnak, ő lesz a maradék lojalista frakció.

4. A Mark4-es srác. Marad így, de kicsit kidíszítem a páncélját, kap gránátokat, lőszeres-táskát, stb. Fegyvernek pedig egy jó boltert.

5. A Mark1-es srác. Rajta nem variálok, marad így. Tetszik a modell, na.

6. A Templomos. Az ő eredeti jobb keze is megvan valahol, de van némi kísértés bennem, hogy ne a kissé hülyén tartott kardos keze legyen, hanem kicserélem egy másikra (mondjuk buzogányra).

7. Csőrös kartárs. Neki van valahol egy melta puskája, csak elő kell keresni. A vállapjai hiányoznak, meg talán néhány díszítés, aztán mehet lövöldözni.

8. Varia-páncélos barátunk középen. Neki is kell még némi csilivili, plusz a vállán dolgozok még, hogy legyen rajta sok-sok szegecs.

9. Mark7-es kolléga: ő is nagyrészt kész, csak még a vállapok szegélyére szeretnék pár szegecset, meg megtalálni a bal kezét a scannerrel.

Fentieken kívül még jár mindenkinek egy kis címerpajzs (mint az utolsó harcoson), meg copf a feje tetejére. E mellett, még némi varia lesz a bolterekkel is, pontosabban a bolterek egy részének tárait szeretném megcsinálni a mostanában divatos “dobozos” formára. Talpak és hátizsákok tekintetében pedig a következőt tervezem:

Mindegyik talpon lesz egy fantasy-s csontvázharcos-pajzs, és körülötte valami minta, mintha egy templom padlójából származna. Persze mindegyik kicsit más. Még azon agyalok, hogy ez a szín jó lesz-e rá, vagy legyen szürkés a kő, esetleg minden második kő legyen-e alvadtvér-színű, és a pajzs bronzos. Még kitalálom.

A hátizsák káoszos, csak leszedtem a nagy, kiálló karokat, és birodalmi kipufogót raktam a helyére.

Ja, és hiányzik egy ember, rajta még gondolkodom, hogy milyen legyen. Elvetemült ötletem, hogy az “Armour through the Ages” készletből az MK3-as csóka kezeit kicserélem bolteresre, de ezen még gondolkodok egy kicsit (pedig vonz az ötlet, hogy az osztagban legyen négy fém MK3-as páncél… :-) ).

Felderítő nr. 1.

Jónapot-jónapot!

Hosszas fúrás-faragás után elkészült a réges-régi közelharcos felderítőket kiegészíteni kívánó srácok első példánya. Ő az:

Ő már szerepelt korábban, de csak most lett kész véglegesen. Még gondolkodtam hogy legyen-e szegecses a vállapja, de elvetettem, mert az már túlzás lett volna. Elég zord a fiú? :-)
Hozzávalók:
- 1 db űrgárdista felderítő láb
- 1 db űrgárdista felderítő felsőtest
- 1 db káoszgárdista jobb kéz kézi sorozatvetővel (csak a kesztyűs rész)
- 1 db káoszgárdista bal kéz lánckarddal (szintén csak a kesztyűtől)
- 1 db Catachan őrmester lézerpisztolyos jobb kéz
- 1 db Catachan gárdista bal kéz (ha jól rémlik, kés volt benne)
- 1 db Catachan fej
- 1 db szütyő + gránát összeállítás
- 1 db űrgárdista vállap
Az inspirációt a következő könyv borítója adta (egyébként ne vegyétek meg, nagyon rossz!):

A konverzió nem volt túl bonyolult, csak a kezeket volt macerás pontosan levágni, hogy a kesztyűk illeszkedjenek, és úgy nézzen ki, mintha mindig is egy kézhez tartoztak volna. A vállapban van még egy kis trükk: mivel az űrgárdistáké nagy lenne a skótokhoz, a perem mentén levágtam, és már jó is volt!
Egyszerű munka, de szerintem hangulatos lett a végeredmény!

A Legio Mortis sereg 1. – Rohamosztag

Gondoltam, feltöltögetek pár képet mostanában nagyon lassan épülő seregemről. Elsőként lássátok szümtükkel a rohamosztagot, mely káplánnal kiegészítve oly sok csatában verte péppé az ellent. Az osztag még a 4. kiadás szerint épült, a legújabb Kódexnek megfelelve kénytelen leszek még pár modellel bővíteni, ha azt a két plazmapisztolyos csókát meg szeretném tartani… (meg egy lángszóróst is összerakok melléjük, hogy legyen mivel cserélgetni, ellenféltől függően).

Full metal osztag, 2 régi Space Wolf modellel, egy “sima” MK7-es gárdistával, két régi kiadású LotD modellel, és az őrmivel, aki meg az első SM veterán dobozból került elő. Mindegyiken van valami kis konverzió, pózok főleg, a hátizsákokat meg kicsit megdíszítettem, hogy ne legyenek unalmasak. :-) A további figuk, akik még ide jönnek, szintén fémek lesznek, részben az ezer éve LotD-mintára kifestett “sima” SM rohamosztagból (a 2. kiadás idejéről), részben az eggyel régebbi LotD modellek közül. Mivel a 2. kiadásban még máshogy lehetett a rohamosztagokat felszerelni (BÁRMILYEN közelharci fegyverrel), kénytelen vagyok áthangszerelni az akkor készült modelleket (energiafegyverek le, simák fel). Azért arra törekszem, hogy mindegyik csókánál más közelharci fegyver legyen, és a kifestése is más-más legyen… :-) A képzelt sereg-háttér szerint elég szedett-vedett a társaság, a veteránok még Heresy előttről, az átállt légiók lojalistán maradt tagjai, az “újak” pedig elveszett gárdisták, akiket ők találnak meg elhagyott harcmezőkön, az űrben, stb. Így aztán mindegyikük más és más páncélban harcol tovább.

WordPress Themes