Category: könyvek

Magyarok a Sötét Jövőben (2. rész)

Jobb híján (miután időm az nincs, mert még mindig betegeskedik a család), olvasok serényen, és épp a Graham McNeill életművön rágom át magam (Angel Exterminatus – Storm of Iron – Ultramarines Omnibus). A második Ultramarine könyvben (Warriors of Ultramar) pedig találtam egy magyar (sőt Magyar) vonatkozást, amit most jól meg is osztok veletek:

A könyvben az Ultrák a tiranidák ellen veszik fel a harcot, és hogy ne legyenek egyedül, sok IG mellé kapnak még egy századot a Mortifactor rendházból. Na és hogy hívják a nagymestert? Lord Magyar. Elég nagy LOL, nemde? Infók részletesebben:


Lord Magyar a Mortifactor (egyes helyeken Mortificator, ami megsemmisítést, kiölést jelent magyarul) rendház jelenlegi nagymestere. Csontokból készült páncélja ősi ereklye, mely olyan hatékony védelmet biztosít számára, mint egy energiapáncél. Választott fegyvere egy hatalmas kasza, ezüstszínű pengével, és csontszínű markolattal. A nagymester minden mozdulata kimért és megfontolt, mintha csak egy temetési meneten venne részt.

Rendházát a Második Alapítás során hozták létre az Ultragárdista légió egyik hadtestéből. Az alapító atya Sasebo Tezuka, aki a Császár Tarotjának segítségével választotta ki a káptalanház jövőbeli helyét, az örökké sötétbe burkolózó Posul bolygón. A rendház azóta is itt található, a Basilica Mortis kolostor-erődben, mely a bolygó felett kering.

A Mortifactorok elviekben a Codex Astartes irányvonalait követik, de nagyon erős (már-már beteges) érdeklődést táplálnak a halál, és a hozzá kapcsolódó jelképek iránt (erődjüket például mindenütt a halott csatatestvérek koponyáival és csontjaival díszítik). Rituáléikban is ezek az elemek jelennek meg, köszönhetően annak, hogy Posulon a halál kultusza virágzik, és a hagyományok szerint ennek papjai lesznek a rendház káplánjai.

Sok helyen nem történik említés a rendházról, az említett regény mellett az ötödik kiadású Tiranida Kódexben, a „Deathwatch: Rites of Battle” kiadványban, és a 3. kiadású Codex: Armageddon szabálykönyvben.

Források: Lexicanium, Warhammer Wiki


Érdekes, hogy ismét Graham McNeillnél fordult elő a “magyar” név felemlegetése, és az is, hogy az Outcast Dead c. könyvben Magyar “Osszuriták” voltak (latin alapján valami csontokkal kapcsolatos név), most meg a csontpáncélos űrgárdista nagymester. Kérdeztem az írót a FB-oldalán, hogy vajh, miért kapcsolódik ez a kettő nála más másodszor, de egyelőre nem válaszolt. Marad a rejtély…

A Hét Képe(i) 07 – A Black Library Horus Heresy kiadványai 2013-ban

Kellemetes szép jó napot!

Némi gondban voltam, hogy e héten milyen képpel lepjem meg a kedves idelátogatókat, de aztán tegnap szerencsére beesett a tuti a Black Librarytól, méghozzá egy még az idén megjelenő hangoskönyv borítójának képében.  Ennek kapcsán utánanéztem, hogy milyen megjelenések várhatóak Warhammer 30.000 témában még idén. Amilyen trükkösek, ez a lista még változhat, mert amióta rájöttek, hogy ez az időszak lesz az Aranytojást Tojó Tyúk náluk, azóta teljesen rápörögtek, és ontják a jobb-rosszabb, és egyre megfizethetlenebb kiadványokat.

No tehát, a tegnap megjelent borító:

A képen a “Know no Fear”‘-ből megismert Thiel őrmestert láthatjuk, amint ellenséget keresgél Calth roppant  egészségtelenné vált tájain. A hozzá tartozó hangoskönyv (Nick Kyme: Censure) októberben jelenik meg.

Ezt a témát jól körül fogják idén járni, mert lesz még egy novelláskötet, ami az Ultrák és Igehirdetők csatározásaiból szemezget (Mark of Calth). Van miről írni, a “Know no Fear” elég sok elvarratlan szálat hagyott (jut eszembe, a másik Ultrás könyv, amit olvastam (Fall of Damnos) szintén nem volt befejezve). A következő írásokat olvashatjuk majd benne:

Guy Haley: The Shards of Erebus
Graham McNeill: Calth That Was
Anthony Reynolds: Dark Heart
David Annandale: The Traveller
Rob Sanders: A Deeper Darkness
Aaron Dembski-Bowden: The Underworld War
John French: Athame
Dan Abnett: Unmarked

A borítója meg így néz ki:

Megjelenés elvileg áprilisban (de lehet, hogy ez csak a csudálatos kiadásé, kemény kötésben, képekkel, jó drágán).

Aztán nézzük csak, mit várhatunk (biztosra) idén:

Graham McNeill: Angel Exterminatus (regény, megjelent)

Perturabo és Fulgrim elindulnak megkeresni az Angel Exterminatust, egy iszonyú hatalmú elda fegyvert, és ami Horus javára dönthetné el a háború menetét. Petrurabo azonban gyanakszik, hogy testvérének más tervei vannak,  és dolgukat még egy csapatnyi Vaskezű is nehezíti…

Aaron Dembski-Bowden: Betrayer (regény, március)

Angron és Lorgar is küldetésre indul: az Ultragárdisták birodalmát pusztítják, bolygót bolygó után égetve fel. De vajon kitart-e Angron ép elméje, vagy teljesen megőrül a fejébe ültetett Mészáros Karmoktól?

Chris Wraight: The Sigillite (hangoskönyv, április)

Malcador, a Császár jobb keze, a Föld Régense, az Inkvizíció alapítója, az Orgyilkosok Céhének vezetője, és a legerősebb halandó pszi-használó. Ebből a hangoskönyvből pedig majd jobban megismerhetjük őt is és tetteinek mozgatórugóit is.

James Swallow John French : Burden of Duty & Grey Angel (április)

Malcador űrgárdista-ügynökei titkos küldetéseken próbálják befolyásolni a háború kimenetelét: Garro a Császári Öklök egyik harcosát akarja beszervezni csapatába, Loken pedig azt igyekszik megtudni, hogy a Sötét Angyalok melyik oldalra állnak a konfliktusban.

Gav Thorpe: Honour To The Dead (hangosköny, szeptember)

Ismét csak az Ultrák és az Igehirdetők csatározásairól hallhatunk: ezúttal titánok csatároznak egy békés város utcáin, romba döntve mindent, és elpusztítva mindenkit a titáni (hehe) küzdelemben.

Dan Abnett: Unremembered Empire (év vége)

Miután Sanguinius nehezen bár, de kiverekszi magát és légióját Horus csapdájából, Ultramaron találja magát, ahol testvére, Guilliam – abban a hitben, hogy a Császár halott – felajánlja neki, hogy legyen ő az új Császár, és együtt építsék fel a Második Birodalmat.

Ezek a biztosak, de e mellett még azt csiripelik a madarak, hogy végre a Szalamandrák (és Vulkan) sorsát is megismerhetjük az Istvaan V-ös mészárlás után, plusz a Fehér Sebhelyesek tavaly megkezdett története is folytatódik, de még az Outcast Deadben megismert Luna Wolf karakter utáni hajszáról is lesz egy írás.

A kapcsolódó játékos kérdés pediglen a következő: A “Sigillite” borítón miért izgalmas az a két koponya Malcador trónusának két oldalán?

Horus Eretnekség a ForgeWorld-től

Sejtettem… :-)

Tavaly, amikor a pre-Heresy mániáról írtam, még elmélkedtem is azon, hogy mikor adja ki a ForgeWorld játszható változatban az Eretnekség korabeli csatákat. Kicsivel több, mint egy év után erre is sor került!

Ta-damm! A Games Day-re időzített kiadás jó nagyot szólt, a hobbisták szerte a világon izgatottan várják, hogy kézhez kapják az első könyvet, és a kapcsolódó modelleket. Ehhez persze jócskán bele kell nyúlniuk a zsebükbe, mert a bőrkötéses, fém vasalásos, a szerencsés  tulajdonosok szerint gyönyörű könyv 70 fontba (25.000 Ft körül) kerül. Upsz. Erre már a gazdagabb országokban élő hobbisták egy része is morogni kezdett, hogy majd akkor kivárják a letölthető kalóz-PDF-et. Persze, ha jobban belegondolunk, mit is várhatunk a FW-től, ami amúgy is arról híres, hogy rettentő drágán árulja az egyébként nagyon szép figuráit? Heresy-korabeli sereget gyűjteni amúgy is a gazdag emberek sportja, tekintve, hogy az MK2-5-ös páncélokat megvesszük a FW-től (sok pénzért), vagy konvertáljuk őket (rengeteg munkával)…

Node mit is kapunk, ha szerzünk egy ilyen könyvet? Milyen csatákat játszhatunk? A Horus Heresy szabálykönyv-sorozat első része az Eretnekség első hadi lépéseivel, és az abban részt vevő légiókkal (Sons of Horus, World Eaters, Death Guard, Emperor’s Children) foglalkozik. Megismerhetjük a légiókat, történetüket, harci taktikáikat, és természetesen mindezeket szabályok formájában is viszontláthatjuk. E mellett új küldetések is szerepelnek a könyvben, melyekkel az  Istvaan III-as harcokat játszhatjuk újra (itt irtották ki az áruló légiók sorai közül azokat, akik nem akartak átállni Horus oldalára). A könyvekből, háttér-anyagokból ismert karakterekkel is játszhatunk, köztük természetesen a legnagyobb izgalommal várt primarchákkal is. Egy hátulütője van a dolognak: csak űrgárdisták közti összecsapásokat ír le, ráadásul csak az említett négy légió harcosainak csatáit. Így más seregek, fajok leírását nem kapjuk meg (bár szerintem ez senkinek nem jelent majd akadályt, aki mondjuk azt a nevezetes összecsapást szeretné újrajátszani, melyben Fulgrim megfojt egy elda Avatárt). A további kiadványok nyilván nyitnak majd a többi légió, és a Mechanicum vagy a Birodalmi Sereg irányába is, első körben ezek a csapatok kimaradtak.

A könyvhöz természetesen figurák is dukálnak, melyek közül a World Eater primarcha már kapható, de nemsoká jön a több is (a meglévő páncél-variánsok mellé, melyeket az FW már korábban kiadott). Ízelítőnek pár modell a FW oldaláról:

Angron, a World Eater primarcha (50Ł ~ 18.000 Ft)
Cataphractii Terminátorok (45-50Ł ~ 15 – 18.000 Ft)
MK2 páncélos parancsnoki osztag kiegészítő készlet (9Ł ~ 3.300 Ft)
MK3 páncélos parancsnoki osztag kiegészítő készlet (9Ł ~ 3.300 Ft)
MK4 páncélos parancsnoki osztag kiegészítő készlet (9Ł ~ 3.300 Ft)
A fura dizájnú Jetbike (25Ł ~ 9.000 Ft)
Fellblade tank (155Ł ~ 56.000 Ft)
Typhon tank (95Ł ~ 34.000 Ft)

Úgyhogy aki szereti, annak lesz mire gyűjteni… Még több és nagyobb képért klikkeljetek ide!

A netre folyamatosan kerülnek fel az újabb és újabb szabályok, részletek, úgyhogy a továbbiakban tervezek egy heti összesítést ezekről, ha van rá érdeklődés. Van? ;-)

Bréking Nyúz – Magyarok a Sötét Jövőben

A következő részlet az “Outcast Dead” c. Horus Heresy regényből való, és az Istvaan 5-ös mészárlás következményeit taglalja a Földön:

„When word reached the Diemensland prison island, the inmates declared themselves loyal servants of the Warmaster and slaughtered their overseers. Regiments drawn from the Magyar Ossurites mustered inthe Meganesian heartlands, but the battle to retake the island would take many bloody weeks.”

(Amint a hírek eljutottak a Deimensland börtönszigetre, az elítéltek Horus hű szövetségeseinek nyilvánították magukat, és legyilkolták őreiket. A Magyar Osszuriták ezredeiből kiválogatott csapásmérő egységek a Magenézi földeken fújtak gyülekezőt, és szinte azonnal megindultak ellenük, de a sziget visszavétele több hétig is eltartott.)

Örülünk, Vincent, örülünk? :-)

Oks, lesz BUÉK 2, meg Impérium történet, de ez annyira megtetszett, hogy nem bírtam ki…

Könyvajánló: Tales of Heresy

Nagy rajongója vagyok a Horus Heresy sorozatnak (sőt az egész időszaknak is, művészeti albumostól, abból konvertált régi páncélostul, mindenestől), úgyhogy már nagyon vártam az aktuális kötetet. Az elmúlt évben szvsz csak a „Mechanicum” tudta azt a szintet hozni, amit a sorozat első pár részében megszokhattunk, úgyhogy duplán kíváncsi voltam, sikerül-e visszatalálniuk a „rendes kerékvágásba”, és újra izgalmas, a Birodalom múltjának titkait felfedő, de egyúttal az Eretnekség történetét előre gördítő elbeszéléseket alkotniuk.
A kötetet elolvasása után azt mondhatom, hogy részben sikerült ennek megfelelni, mivel múltfelfedés van, több novellában is, de a „nagy” történetet valahogy csak nem sikerült előbbre vinni. Ez sajnos újabban az egész sorozatra igaz, mert csak jönnek az újabb és újabb kötetek, de csak nem haladunk a Császári Palota ostroma felé. Érdekes persze az is, hogy miként terjed az Eretnekség, ki hogyan reagál rá, de jó lenne, ha – az első öt kötethez hasonlóan – azért az újabb „játékosok” megismerése után az ő történetük vinné előre a globális eseményeket (mint pl. a Fulgrim esetében). Vagy ez csak nekem hiányzik?
No, félre előre morgást, lássuk a novellákat (igyekszem nem lelőni a poénokat):

Dan Abnett – Blood Games (Véres játékok)
Egy novella a Császár testőreiről, mindennapi életükről, és arról, hogy hogyan készülnek a palota védelmére. A történet két részre oszlik, elég szerencsétlen módon, véleményem szerint jobb lett volna csak az egyik vagy másik felére koncentrálni, mert így kicsit szétesik az novella. Jó pont azonban, hogy sokat megtudhatunk az Adeptus Custodesről, ezekről a GW által egyébként homályban tartott harcosokról, akikről az általános ismertetőkön túl sehol sem találni semmilyen konkrét információt. (5/10)

Mike Lee – Wolf at the Door (Farkas a kapuknál)
Az Űrfarkasok XIII. Hadteste tönkrever egy rendszert, miután azok sehogy sem akarnak behódolni a Birodalomnak. Már éppen indulnának a Légió kijelölt gyülekezőhelyére, hogy csatlakozzanak primarchájukhoz, és menjenek Prospero (meg az Ezer Ifjak ellen), amikor a szenzoraik felfedeznek egy kisebb bolygót, melyet eleddig a Hipertér rejtett. Amíg összeszedik a rendszerben szétszórt csapataikat, a Farkaslord elindul testőreivel, hogy megpróbálja békés csatlakozásra bírni őket. Ez persze nem megy könnyen, különösen hogy hamarosan vérszomjas idegenekkel találják szemben magukat…
Ez a novella már sokkal jobban sikerült, izgalmas, fordulatos, és sokat megtudhatunk az Űrfarkasokról is. Jó kis kedvcsináló a jövőre csúsztatott Prospero Burns könyvnek is (már ha annak kell egyáltalán előzetes reklám). (8/10)

Anthony Reynolds – Scions of the Storm (A vihar fiai)
Egy novella az Igehirdetőkről (Word Bearers), még a Káoszhoz fordulásuk előttről. Egy bolygó lakosait kell elpusztítaniuk, akik nem akarnak csatlakozni a Birodalomhoz, és még ráadásul az eretnekség bűnébe is estek, mert valamilyen viharistent imádnak. A leszálló csapatok parancsnokának azonban jónéhány meglepetésben lesz része, mire a csaták véget érnek.
Szintén jó kis novella, bár az számomra eléggé zavaró volt, hogy az Igehirdetők még a birodalmi oldalon állnak, mikor pedig már a sorozat első köteteiben kiderült, kit is tisztelnek ők valójában. Ennek ellenére érdekes dolgok derülnek ki róluk, különösen a Lectatio Divinatius eredete lesz meglepő. (7/10)

James Swallow – The Voice (A hang)
Ebben a történetben az elsőhöz hasonlóan, egy szintén a múlt ködébe vesző birodalmi szervezetet ismerhetünk meg, a Csend Nővéreit (Sisters of Silence). A cél itt is a hangulatfestés lehetett, és ez is sikerült jobban, mert a történet nem túl érdekes. Viszont egy kicsit beleláthatunk a Nővérek mindennapjaiba, és közelebbről megismerhetjük a Fekete Hajókat is (gondolta volna valaki, hogy már az Eretnekség idején is repkedtek?). A Véres játékokhoz hasonlóan ebből az alapanyagból is többet ki lehetett volna hozni, de sajnos nem sikerült. (6/10)

Gav Thorpe – Call of the Lion (Az Oroszlán szava)
A Sötét Angyalok flottája a Galaxisban szétszórt emberiség elveszett bolygóit keresi a Nagy Keresztes Hadjárat idején, és többéves kutatás után végre találnak is egy lakott világot, melyet az expedíciót vezető Nagymester békés módon szeretne a Birodalomhoz csatolni. A flottájához csatlakozott, Calibanról származó, nemrég kinevezett másik Nagymester azonban nem hisz a harc nélküli megoldásban. Hogy melyiküknek lesz igaza, az csak a novella végén derül ki.
Ez a történet nagyon hasonlít az Űrfarkasosra, csak itt a hangsúlyt a régi, terrai, és az új, calibani Nagymester véleménykülönbségére fekteti. Ez is „beharangozó” novella, csak ez a nyáron megjelenő Fallen Angels könyvhöz csatlakozik. Önmagában biztos jobb lenne, de a másik után olvasva már nem volt annyira újszerű. Nekem a Farkasok története jobban tetszett. (6/10)

Graham McNeill – The Last Church (Az utolsó templom)
A Földet egyesítő nagy háború végén a legutolsó, még álló templom magányos papját egy rejtélyes idegen látogatja meg, aki nem a misére érkezett, hanem a tiszteletes hitét és magát a vallást kérdőjelezi meg. Az első pár oldal után valószínűleg mindenki sejteni fogja, hogy ki is ez az idegen…
Vitathatatlanul ez a kötet legjobb novellája, különösen, hogy végre magának a Császárnak a gondolataiba, terveibe is beleláthatunk. A filozófiai vita szerintem helyenként kicsit közhelyes, de elég fontos kérdésekre világít rá. Aztán mindenki elgondolkodhat, hogy kinek is van igaza, és melyik a jobb, a vallás uralma, vagy a felvilágosult tudásé. Vagy netán nincs is különbség? (10/10)

Matt Farrer – After Desh’ea (Desh’ea után)
A Harci Kopók rendháza végre megtalálta primarcháját, akit a Császár se szó se beszéd felteleportál hajójukra egy olyan csata előtt, melyet még ő se élhetne túl. A rendház vezetői megpróbálják rettentő haragját lecsillapítani, de mindegyiküket megöli, ahogy egymás után belépnek csarnokába. Amikor végül Kharn-ra, az első kapitányra kerül a sor, neki nagy nehezen sikerül szót értenie vele.
Ez a novella elég egysíkúra sikeredett: a dühödt és zavarodott Angron folyamatosan ütlegeli Kharn-t, aki próbál életben maradni és meggyőzni a primarchát, hogy nőjön fel a feladathoz, és álljon végre az élükre. Ennek ellenére érdekesek az Angronról megtudható dolgok, és az is, hogy hogyan lesznek Harci Kopókból Világfalók. (7/10)

Összességében így azért csak pozitív lett az értékelés – közepes alá nem ment egyik novella sem. Gondolatébresztőnek és hangulatfestőnek jó a könyv, de sajnos az Eretnekség fő eseményeihez nem kapcsolódik túlságosan. Nade talán majdcsak sikerül visszatalálni oda is…

WordPress Themes