Kicsit eltűntem az elmúlt hónapban , de sajnos volt egy elég kellemetlen problémám holmi feledékeny lakóval meg nemfizetésen felháborodott lakásszövetkezettel, aztán ez eléggé elhúzódott, plusz a romeltakarítás is időbe került… Most meg próbálom magam utolérni mindenféle területen, és lassan rendbe is jövök. Vagyis lesz a megszokott tartalom is, történelem-óra, meg Jubileumi Osztag is, már csak napok kérdése.

Addig pedig pár szó az utánpótlás-képzésről, amit nem lehet elég korán kezdeni. Domi fiam ugyanis a múlt szombaton kifestett egy űrgárdista figurát, ami hallatlan büszkeséggel tölt el, ezért aztán meg is mutatom, hogy volt:

Szép, ugye?

Mindezt ő találta ki, nem apa erőltette, úgyhogy kapott egy kis előkét, meg a mama üvegfestékeiből egy készletet (mert ez a GW-s akrillal ellentétben kijön a ruhából), és már festhetett is. A hobbyhoz való vonzódása már korábban is megnyilvánult (a fúrás jó ideje nagy szerelem nála, így aztán már kifúratlan bolter-cső nincs is otthon ), de a festésre eddig még nem került sor. A kockadobálás még csak úgy megy, hogy jó messzire, meg be az ágy alá, de ezen még dolgozunk.

Elkezdtem neki én is festeni egy űrgárdistát, először sárgára, mert az a kedvenc színe, de aztán kijelentette, hogy “csunya”, úgyhogy negyedelem pirossal (á lá Howling Griffons) vagy zölddel (Császári Brokkolik). Még meglátjuk. Mutattam neki az SM Kódexet, hogy melyik kifestés tetszik, plusz a Horus Heresy albumot, ezekből persze a Night Lords meg az Emperor’s Children volt a nyerő (különösen az előbbi). Na, majd kap egy-egy ilyet is (tényleg, eladó AoBR SM osztaga nincs valakinek?).

A nagy tervem, hogy max. tizedik születésnapjára majd megkapja szépen az egyelőre jól elrejtett  Warhammer Quest dobozt, szépen lefordított szabálykönyvvel, kártyákkal, egy halom kifestett figurával. Aztán majd játszunk együtt szépen. Addig már csak olyan 3160-at kell aludni…

Kicsit csaltam, mert nem a múlt héten posztoltam ezt a hozzászólást, úgyhogy még plusz egy óra meló látható rajtuk (illetve nem nagyon, mert apró részletek green stuffolása volt, ami nem olyan látványos).  Na lássuk, mely figukkal sikerült haladnom!

	Brother Kittet faragom erősen: egyrészt a balta végét sikerült leszednem, és félig felszerelnem az új fejet, másrészt az itt pont nem látható bal hátsó traktust, ahol a félreöntés van. A balta még nem végleges, kell egy kicsit reszelni, hogy ne legyen ilyen ferde, aztán csapolni, hogy a helyén is maradjon, végül pedig egy ujjat modellezni a csóka kezére, mert azt az előző fegyver eltávolításakor levágtam (útban volt, na). Sityakot nem kap a derekára kötve, mert az túl nagy, sajna, és a lábfeej is marad így, a próbáltam szépíteni rajta, de nem alakul.
	Brother Reeves rettenetesen béna sisakját lefaragtam, a lábát átvariáltam, így már szebb. Még a bal lábfej kap egy nagyobb peremet (mint a jobb oldali), és kész.
	A Kapitány kardját alakítom, mint látható, már ott a zöld anyag, csak még le fogom reszelgetni, hogy szép legyen.

Egyelőre így állok, a héten pedig folytatom a munkát. Ha túl leszek a faragáson/szobrászkodáson már látványosabb lesz a haladás.

Mint az előző bejegyzésben írtam, a Warhammer 40k 25 éves évfordulója alkalmából nekikezdek egy ötfős régi osztag kifestésének. Mutattam is képet a figukról, most lássuk őket részletesen! Az a tervem, hogy minden héten megmutatom, hol járok a munkában, hátha előbb-utóbb más is kedvet kap hasonló projekthez!

Lássuk hát, kikről is lesz ma szó:

	Első páciensünk nagyon öreg, kb. 1990-ben született, és a keresztségben a “Brother Harris” nevet kapta, majd az első “nagy” katalógusba kerülve már csak “Bolter 13″ néven hivatkoztak rá. Ő már sínen van, megy Laca barátom Blood Angel seregébe, csak még be kell fejezni a festését.
	Brother Kitt, aki szintén egyidős Harrissel, és katalógusokban “Power Axe 2″ néven futott. Vele még lesz tennivaló, nem is kevés, mert a bal vállapja (pont a szegecses) kissé el van öntve, úgyhogy kis faragás vár még itt rá. A fegyvere sem tetszik, ezért lecserélem egy kellőképp brutális láncbaltára (chain axe), minek alapján besorol a Világfalók légiójába, és valszeg a képen nem látható, bal lapockáján hurcolt lőszeres (vagy uzsonnás) táskáját lecserélem egy Berza fejre, amiről persze lereszelem a nyuszifüleket. Végül persze eredeti seregétől függetlenül fekete lesz, és a Mortis légiót fogja erősíteni (hogy miként, nem tudom, elég hülye fegyverzete van hozzá).
	Brother Reeves, később már csak “Bolter 14″. Neki volt motoros kiadása is, az Özönvíz előtti oldalkocsi motorhoz adták. Rajta is faragok, mert a jobb oldalán kissé elmosódottan látható sisakja rettentő béna, úgyhogy azt lefaragom. Jah, és ő is, meg Kitt is kapnak egy kis lábfej-hosszabbítást, mert a többi csókához képest nagyon kicsi a lábfejük. Mintha nem is páncélban lenne. Az meg kissé (nagyon) szerencsétlenül néz ki.
	A Kapitány (akit “Commander Gabesz” néven emlegettünk, mert hasonlít az arca a legendás Gabeszre) . Ő jó lesz így, maximum a kardot puttyzom ki, vagy lecserélem, mert – bár a koncepció jópofa – a megvalósítás nem sikerült túl jól a fiúknak. Mást nem tervezek, egyszerű de – szerintem – nagyszerű.
	A terminátor-jelvényes és energiakesztyűs csóka, nagy kedvencem, akit kb. tizenöt éve nem vettem meg, és nem is láttam csak képen azóta sem (ám most Laca barátom nagy-nagy örömömre megszerezte nekem). Rajta végképp semmit sem változtatok, nagyon szép modell, marad így. Ehhez hasonló lesz a talp a többieknél is, kövek, összetört régi-régi koponyás szimbólumok, meg az anyaföld, kis műfűvel.

Ők lesznek hát a hétről-hétre ismétlődő szappanopera szereplői, akikkel gyakran találkozhattok ezeken az oldalakon, míg végre el nem készülnek. Jövő héten meglátjuk, mire jutok velük…

Lesznek először is jó kis könyvek, amiket el szeretnék olvasni. A Horus Heresy sorozatból egy csomó: Dan Abnett: Know no Fear (végre, a calthi csatáról), The Primarchs (négy hosszabb novella, Fulgrim, Lion El’Jonson, Ferrus Manus és Alpharius/Omegon főszereplésével), James Swallow: Fear to Thread (végre, a Véres Angyalok vesztéről), valamint Shadows of Treachery (novelláskötet). Ezen kívül: Rob Sanders: Legion of the Damned (na vajon miért?), Ben Counter: Phalanx (a Soul Drinker sorozat hatodik kötete – az első ötöt olvastam, nem rossz, de ezek alapján nem szeretnék Ben Counter hős lenni…), Aaron Dembski-Bowden: Void Stalker (a tényleg zseniális Night Lords sorozat – egyelőre – utolsó kötete), szintén Aaron Dembski-Bowden: The Emperor’s Gift (csak mert az író tényleg nagyon jó). Ezek biztosan, aztán majd még meglátjuk…

Warhammer 40K-ilag meg az új kiadás, és a hozzá kapcsolódó új Kódexek lesznek izgalmasak. Ha legközelebb játszani akarok, tanulhatom újra a szabályokat, megint… Kellett nekem még az első kiadás idején elkezdeni játszani! (Tényleg, hallottátok, hogy 25 éves a hobby? Utánaszámolok… Kb. 18 éve kezdtem el. Wuff.)

Figurailag szeretném végre elkezdeni és betartani a “minden nap 15 perc hobby” elvet, vagyis minden nap (éjszaka, amikor van rá időm) foglalkozni ennyit a seregemmel. Első körben a skótokat befejezni, aztán a veterán osztagokat, közben meg a járműveket, és ami még megtetszik. Nulladik körben meg érzem már, hogy elkap a láz, és a 25 éves évforduló tiszteletére kifestek pár régi-régi figurát, a Rogue Trader időszakból. Megkaptam ugyanis azt a figut Laca barátomtól, amire már vagy tíz éve fáj a fogam, és azt mindenképp kifestem minél hamarabb (s ha már azt, akkor a többi régi “csőrös” csókán is dolgozok kicsit). Íme, itt a jubileumi osztag:

Valamit a GD-re is kellene faragni és festeni, hátha idén sikerül legalább egy bronzérmet szerezni…

Blogilag folytatom a Pre-Heresy-s cikkeket, először egy hosszabb szösszenettel a Császárról, aztán az űrgárdisták/primerchák eredetéről, majd az űrgárdista páncélokról, és az első húsz rendházról. Remélem, lesznek érdeklődők! E mellett meg az aktuális festési/modellezési projektekről is írok majd. Plusz könyvkritikákat is tervezek (tudom, túl sokat tervezgetek, és keveset írok, de majd összeszedem magam).

Játszani valószínűleg nem nagyon fogok, maradnak az előbb részletezett kiegészítő tevékenységek.

Hát ezek a tervek, hajrá nekem, és akkor ti is sok szépet és jót olvashattok!

„When word reached the Diemensland prison island, the inmates declared themselves loyal servants of the Warmaster and slaughtered their overseers. Regiments drawn from the Magyar Ossurites mustered inthe Meganesian heartlands, but the battle to retake the island would take many bloody weeks.”

(Amint a hírek eljutottak a Deimensland börtönszigetre, az elítéltek Horus hű szövetségeseinek nyilvánították magukat, és legyilkolták őreiket. A Magyar Osszuriták ezredeiből kiválogatott csapásmérő egységek a Magenézi földeken fújtak gyülekezőt, és szinte azonnal megindultak ellenük, de a sziget visszavétele több hétig is eltartott.)

Örülünk, Vincent, örülünk?

Oks, lesz BUÉK 2, meg Impérium történet, de ez annyira megtetszett, hogy nem bírtam ki…

Szerettem volna már korábban is, de elég karcosan indult az év munkafronton, úgyhogy csak most sikerült. Az év vége, új év eleje a számadás, magunkba nézés, valamint visszatekintés ideje, ezek közül most a harmadikat teszem meg, szubjektíve, és mesélek róla kicsit, hogy milyen élményeim, eredményeim voltak az elmúlt évben.

Először is, hogy ne szakadjak el végleg a hobbitól, felélesztettem a blogot, és kezdetben többfelé szakadva, később célzatosan próbálok agymenéseimmel szórakoztatni minden erre járót.  A tavalyi 18 bejegyzés nem kevés, bár a tervezett heti egyhez képest azért nem is túl jó. De majd idén belehúzok! Tényleg.  Na.

Festés-mázolás-fúrás-faragás terén nem mondhatok túl jó eredményeket magaménak, összesen két gyalogost és egy tankot fejeztem be (de azok is el voltak kezdve), valamint egy modellt teljesen összeraktam, kettőt pedig részben. Eljutottam a Games Dayre is, ami nagyon klafa volt, csak Domi gyerek inkább játszóterezni akart odakint, úgyhogy nem tudtam nagyon elmélyedni a körülnézésben. De majd jövőre! (Mindenesetre egy régi Space Crusade-es SM őrmit már adtam a kiskölöknek, nagy becsben van, úgyhogy majd szépen lassan terelgetem a jó irányba). A tankról majd csinálok egy leírást, szvsz elég elvetemült, szétkonvertált cucc, és megérdemli.

Olvasás terén jobban teljesítettem, a GW, Forgeworld és Black Library oldalán kívül sok blogot olvasgattam, itt jobbra meg is találjátok mindet. A legtöbbet látogatott a Bell of Lost Souls maradt, de jó eredményt ért el a The Great Crusade (Horus Heresy fórumok) és a From the Warp (festés, modellezés) is.  Az év vége felé fedeztem fel még párat, amiket érdemes nézegetni, mégha nem is frissülnek túl gyakran: The Phantom Project (festés, modellezés), Dyan Gould’s HobbyWorks (régi figura gyűjtő és festő csóka, és kb. olyan “öreg”, mint én), Hobby at all Cost! (modellezés, stratégiai tanácsok),  El Descanso del Escriba (spanyol csóka, írkál azokról a régi játékokról (AD&D, 2nd ed 40k), amikkel akkorákat játszottunk (hüpp-hüpp), plusz néha festeget, meg zenét hallgat).

S ha már olvasás, persze könyvek is voltak, szép számmal (mellettük a gyors szubjektív elemzés):

Chris Wraight – Battle of the Fang *****
Steve Parker – Rynn’s World *****
Nick Kyme – Fall of Damnos ****
Victories of the Space Marines (antológia) ***
Age of Darkness (antológia) *****
Dan Abnett – Prospero Burns ****
James Swallow – Garro: Oath of Moment (hangoskönyv) ****
Aaron Dembski-Bowden – Soul Hunter *****

Azt hiszem a nyerő a Soul Hunter volt, második meg az Age of Darkness Horus Heresy antológia. De a Rynn’s World-öt is csak ajánlani tudom, elég jól eltalálták benne a főszereplő űrgárdistákat, volt karakterük, nem úgy, mint általában.

Jah, és tavaly jött ki a Grey Knight kódex, ami tetszett, sőt a figurák is díjnyertesek lennének, ha a storm boltereik nem lennének olyan aránytalanul bumszlik a kezükön (de alkatrésznek szerintem zseniálisak). Plusz volt még Necron kódex is, úgyhogy a terminátorok is kaptak rendes, sok egységet tartalmazó seregkönyvet végre. Személyes élményem, hogy szépen visszaköszöntek a Fall of Damnosban leírt necron egységek, karakterek, ez tetszett.

Ésmég-ésmég, a Forgeworld nekiszaladt a pre-Heresy cuccoknak, és gyártottak a fanoknak MK2, MK3, MK4, MK5, MK6 gárdistákat, régi Rinót, Land Raidert, drenyát meg Predatort. Terjed a kultusz! A másik szemem meg sír persze, mert ezek előtt nagyon frankó konverziókat gyártottak a népek ebben a témában, most meg megveszik, kifestik és kész. (Vagy csak irigy vagyok? )

Más nem jut eszembe, de hamarosan jövök a 2012-es tervekkel.

Addig is, további kellemes BUÉK-ot!

A Viszály Korában hipertérbeli viharok szakították el ez emberlakta világokat egymástól, és széthúzást, káoszt szültek az egész Galaxisban. A viharok elültével egy új, hatalmas vezér jelent meg, ki magát Császárnak hívatta. Első lépésként meghódította a Földet, aztán szövetségre lépett a Mars tech-papjaival, és arra készült, hogy genetikusan módosított űrgárdista harcosaival újra egyesíti az emberiséget.

A Nagy Keresztes Hadjárat (M31)

A Nagy Keresztes Hdajárat 200 évig tartott, és számtalan elveszettnek hitt rendszert szerzett vissza az emberiség számára. A Császár Haditanácsa és a primarchák vezetésével hatalmas felderítő flották indultak útnak, és az űrgárdista légiókkal, valamint a Birodalmi Sereg hadtesteivel fedélzetükön mindenütt visszaszorították az idegen elnyomóket és a káosszal fertőzött hordákat, melyek a Viszály Korában kaptak erőre.

A Horus Eretnekség (M31)

A Nagy Keresztes Hadjárat a Horus Eretnekséggel ért véget. Horus, a primarchák legnagyobbika, a Császár legkedvesebb gyermeke a Káosz erőinek befolyása alá került, és a saját kezébe akarta venni az Impérium feletti hatalmat. Ügyes mesterkedéseivel a haderő harmadát (köztük az űrgárdista légiók felét) maga mellé állította, és a Föld ellen indult. A végső csatában elbukott ugyan, de a Császár is halálos sérülést szenvedett, frissen alapított birodalmában pedig még évekig polgárháború zajlott.

Az Újjászületés Kora (M31 – M32)

Az Újjászületés Korában a Birodalom lassan-lassan magához tért a Horus Eretnekség okozta zűrzavarból és pusztításból. Horus halála után mégtöbb évtizedig eltartott, hogy a lojalista haderő levadássza vagy elűzze az áruló csapatokat. A Káosz követői végül az Iszonyat Szemében találtak menedéket. Azok az idegen lények, kiket a Nagy Keresztes Hadjárat visszaszorított, újra megjelentek az emberlakta rendszerekben.

Hogy megakadályozzanak egy újabb, ilyen nagy léptékű felkelést, és egy ember kezében még egyszer ekkora hatalom koncentrálódhasson, számos reformot vezettek be. A Birodalmi Seregből Birodalmi Gárda lett, és függetlennítették a Flottától. A lojalista űrgárdista légiókat a Codex Astartes szerint szervezték újjá, a Roboute Guilliman által felállított rendszer szerint.

A Birodalom újjászervezése

Ezt az időszakot a Birodalom aranykorának is nevezik. Ekkorra az Adeptus Terra a hatalma alá vonta a legfontosabb rendszereket, és jócskán kitolta a határokat. A Káosz erőit és az idegen lények hordáit újra kiűzték az emberlakta galaxisból Az Asztropata Kórusok és az újonnan meghódított bolygókon talált értékes STC-k végre jólétet és stabilitást hoztak.

A Nova-Terra Interregnum (M35)

Ezt az időszakot a Két Birodalom korának is nevezik, és 9 évszázadig tartott. Nova Terra vezető Tanácsa úgy döntött, hogy nem ismeri el Terra Legfőbb Urainak fennhatóságát, és átvette a hatalmat a Segmentum Pacificus felett.

A 975.M35-ik évben, a Lelkek Megtisztulása alkalmával az Eklézsia megpróbálta vallási alapon egyesíteni az Impériumot. Ennek során milliárdok halálát követelő vallási háborúk robbantak ki, melyek megdöntötték Nova Terra hatalmát.

Az Eretnekség Kora (M36)

Az Eretnekség Korát a Vér Uralmának is nevezik, mert ez volt az az időszak, amikor az Administratumot és az Eklézsiát is az őrült Goge Vandire vezette, ki hét évszázados polgárháborúba taszította az Impériumot. Mire az Adepta Sororitas vezetője véget vetett rémuralmának és életének, már az emberlakta Galaxis nagy részében vallási háborúk dúltak, és több űrgárdista rendház is a Föld felé tartott, hogy ostrom alá vonja.

A Megváltás kora (M37)

Ez a korszak a Terra Főurainak verdiktjével veszi kezdetét, minek hatására világok ezrein lángolnak fel a máglyák, melyen az eretnekek égnek. A Birodalmi Kultusz hatalma sosem látott mértékben megerősödik, és akik akár csak megkérdőjelezik az Eklézsia szavát, vérrel és könnyekkel fizetnek. Keresztes hadjáratok tucatjai indulnak útnak, hogy visszaszerezzék a korábban elvesztett bolygókat. Szent Basillus 30 űrgárdista rendházat marasztal el hitbéli hiányosságok miatt, ezek útnak is indulnak az Iszonyat Szemébe, hogy megtisztítsák azokat a bolygókat, melyeket Slaanesh születésekor szippantott magába a hipertér.

Az időszak végére világok ezrei maradnak hathatós védelem nélkül, mert a Birodalmi Gárda és az űrgárdisták seregei újabb és újabb keresztes hadjáratokra indulnak.

A Hanyatlás (M38)

Miután a Birodalom erőforrásai teljesen kimerülnek a vallási háborúkban, az orkok és a káosz erői egész rendszereket foglalnak vagy pusztítanak el. Ezzel párhuzamosan egyre több és több űrgárdista rendház kapja meg rendszerek felügyeletét, hogy a rend fennmaradhasson.

A Végidők (750.M41-től)

A 41. évezred vége a Birodalom hanyatlásával is együtt jár. Az emberlakta Galaxis egyre ellenségesebb hellyé válik, és megkezdődik a Birodalom szétesése. Az Astronomican fénye halványulni kezd, az Arany Trónuson pedig, melyek a Császár már tíz évezrede ül, a tech-papok javíthatatlan hibákat találnak.

A Viszály Korát két tényező váltotta ki: az egyik a pszi-használók hirtelen elszaporodása az emberlakta világokon, a másik pedig a hipertérbeli viharok állandósulása a Naprendszer és a galaxis többi része között.

A pszi-használók a Technológia Korának végén kezdtek el feltünedezni. Sok világon boszorkánynak tartották és üldözték őket, de a felvilágosultabb bolygókon elfogadták őket, és lehetővé tették, hogy teljes mértékben megismerhessék és kifejleszthessék képességeiket. Sok esetben azonban a magukat megvédeni nem képes pszi-használókat hipertérbeli lények szállták meg, és egész bolygókat vontak pokoli uralmuk alá. Csak azok a bolygók kerülhették el ezt a véget, melyek szigorúan ellenőrizték a pszik populációját.

A Technológia Kora rettenetes véget ért, és az őrület, démonikus megszállottság, valamint háborúk terjedtek futótűzként az emberlakta világokon. A hipertérbeli viharok egyre vadabbá váltak, és egyre nehezebbé tették, míg végül teljesen lehetetlenné tették a csillagközi utazást. Ezzel sok bolygót teljesen elvágtak a galaxis többi részétől, és az olyanok, mint a Terra, mely nagymértékben támaszkodott kiterjedt kereskedelmi kapcsolataira, most képtelenné váltak élelmezni lakosságukat. Az idegen fajok némelyike, mint például az orkok, észrevették, hogy meggyengült az emberek hatalma, és számtalan bolygót fosztottak ki, és égettek fel. Az emberiség többfrontos háborúba sodródott a démonokkal, idegen fajokkal, és saját magával is.

Az elszigeteltség hosszú évei alatt az embereknek több stabil alfaja is kialakult, akik a különböző világokhoz alkalmazkodva tartós változásokon mentek keresztül: Patkányfajzatok (az élelemben gazdag világokon), Ogrynok (a hideg, puszta világokon) és a Zömikek (a puszta, magas gravitációjú bolygókon, a galaxis központjának közelében).

A Viszály korának káosza több évezredig tartott, s közben a Technológia Korának vívmányai lassan feledésbe merültek. Az emberlakta világok egy részében újra eljött a barbárság kora.

A sötétség korában sem hunyt ki a fény teljesen, mert maradtak olyan rendszerek, melyek képesek voltak a túlélésre, sőt még fejlődni is tudtak: azok a világok maradhattak életben, és jólétben, melyek önellátóak voltak, vagy pedig voltak olyan szomszédaik, akikkel továbbra is megoszthatták erőforrásaikat. A fénysebesség alatti utazás továbbra is lehetséges volt, és néha egy-egy hipertérbeli ugrás is sikerülhetett, ha a viharok épp csillapodtak. Némelyik szerencsés bolygórendszer elég közel volt egymáshoz, és kisebb birodalmak alakultak ki. Ezek közül az ismertebbek az Interex birtokai, és a Zömikek világai.

A Naprendszer

Terra

A Földet és a Naprendszer egészét évezredeken át hatalmas hipertér-viharok szigetelték el az emberiség többi részétől. A Viszály Korának első felében a Naprendszer feletti uralom hol a Föld, hol pedig a Mars kezében volt. A 28. évezredre a földi civilizációnak szinte minden nyoma elveszett, és az egész bolygón techno-barbárok küzdöttek a hatalomért. A nagyobb nemzeteket olyan legendás vezérek irányították, mint az urshi Kalagann, Tang kardinális, és „félig őrült – félig zseni” Narthan Dume a Pán-pacifikus Birodalomból.

A Föld lassan sodródott a végső pusztulás felé, amikor az egyik hadúr, aki később a Császár néven vált ismertté, genetikusan módosított harcosaival végül legyőzte vetélytársait, és egyesítette a sokat szenvedett bolygó népeit. Az Impérium megalakítása után laboratóriumaiban létrehozta vezéreit, a Primarchákat, akikkel az emberlakta világokat akarta visszahódítani. Valamilyen katasztrófa során azonban a csecsemőkorú Primarcháknak nyoma veszett. A Császár azonban nem hagyott fel terveivel, és az ő génmintájukat felhasználva létrehozta űrgárdista légióinak első harcosait, hogy amint a hipertér viharai alábbhagynak, nekilásson a galaxis meghódításának, és elveszett fiai megkeresésének.

Mars

A Mars lakói teljesen más utat jártak, mint a Föld: egy rövid, kaotikus időszak után a Mechanikum Kultuszának Tech-papjai legyőzték a mutánsokat, és magukhoz ragadták a hatalmat. Néha el-ellátogattak a Földre, hogy megmentsenek valamit a Technológia Sötét Korából, de miután szembesültek vele, hogy mekkora pusztítást vittek végbe a folytonosan csatázó barbárok, felhagytak felderítő útjaikkal. E helyett a hipertért kezdték el tanulmányozni, és sok évvel később képessé váltak arra, hogy észleljék a viharok közti nyugodt időszakokat. Ezzel egy időre tehető az első Gép-istenek, a Titánok megalkotása.

A Tech-papok évezredekig vártak és figyeltek. Ahányszor csak alábbhagytak a hipertérbeli viharok, azonnal expedíciót indítottak a külső világok felé, egy teljes Titán Légióval és ezernyi szervitorral, valamint Tech-pappal a fedélzeten. Ezeknek az expedícióknak egy része eltűnt a hipertérben, vagy távoli világokon lelte halálát, némelyek azonban sikerrel jártak, és anyabolygójuk mintájára Műhely-világokat hoztak létre. A kapcsolattartás ezekkel azonban nagyon nehézkes és szórványos volt, és az is maradt, a Nagy Keresztes Hadjárat idejéig

A Naprendszer külső részei

Hogy mi zajlott ebben az időben a külső bolygókon, arról nagyon keveset tudni. Egy biztos, hogy a Szaturnusz holdjain fennmaradtak telepek, melyek saját űrflottával rendelkeztek. Ezek a Viszály Korának végén azonnal csatlakoztak az Impériumhoz, de függetlenségüket egészen a Horus-Eretnekség idejéig megőrizték.

A Viszály Korának vége

A hipertérbeli viharok egyre hevesebbé váltak, egészen addig, míg az eldák bukása elő nem idézte Slaanesh születését. Amint végül elcsendesedett minden, a Lelkek Tengere újra hajózhatóvá vált, és a Császár űrgárdista légiói élén elindulhatott, hogy visszahódítsa az emberlakta világokat, és megalakítsa az Impériumot.

Az Impérium Kora hivatalosan akkor kezdődik, amikor a Császár meghódította a Földet, de a legtöbben mégis úgy tartják, hogy inkább a Nagy Keresztes Hadjárat elindulásától kell számítani.

A lábam vízbe lógatását befejezvén újra itt, és mint ígértem, ígéretes, izgalmas tartalmakkal. Először is, a Pre-Heresy sorozatot elkezdvén, ismerjük meg, hogyan jutunk el a 40. évezredbe, és miként alakult ki az a világ, melyet olyannyira szeretünk! Ennek a cikksorozatnak a keretén belül először történelem-lecke következik, majd megismerjük a szereplőket, a Császártól az űrgárdista légiókig, és utána írkálok az Eretnekség eseményeiről is. Ti meg majd jól elmesélitek, hogy tetszik-e vagy sem, és miről szeretnétek még olvasni!

A Technológia Sötét Kora

A Technológia Sötét Kora volt az az időszak az emberiség történetében, amikor a tudományos ismeretek és az alkalmazott technológia olyan magas szintjével rendelkezett, amit azóta sem sikerült soha elérni. Ez a korszak a mesék és legendák homályába vész, hisz olyan régen volt már, hogy szinte semmilyen írásos emlék nem maradt fel róla.

Habár ez a kor a tudományos eredmények tekintetében mindenképp aranykornak tekinthető, manapság már mindenki a „sötét” jelzővel illeti, a technológiai tudást pedig visszataszítónak és veszélyesnek tartja (természetesen a tech-papok kivételével). Ennek oka egyrészt az ezt követő időszak, a Viszály Korának rettenete, másrészt pedig az az elvakultság, mellyel az emberek akkoriban istenként tisztelték a tudományt.

A Kirajzás

A Kirajzás volt az emberiség első kolonizációs törekvése, mely még a Technológia Sötét Kora előtt zajlott le. Az űrhajók először a Terra naprendszerét hódították meg, majd tovább haladtak más csillagok felé. Mivel ekkor még csak a fénynél kisebb sebességgel utazhattak, a távoli bolygók eléréséhez több generáció kellett. Ennek eredményeképp egymástól és Terrától is izolált kolóniák jöttek létre, melyek kénytelenek voltak teljes mértékben önellátóvá válni.

A Hiperhajtómű

A Technológia Sötét Kora hozta magával a hiperhajtómű és a Gellar Mező kifejlesztését, mely lehetővé tette, hogy az űrhajók kisebb hipertérbeli ugrásokat tegyenek, és így rövid idő alatt nagy távolságokat tehessenek meg (ahogy mostanság a tau hajók is teszik).

A hiperhajtómű felgyorsította a Tejútrendszer kolonizációját, és lehetővé tette, hogy a korábban létrejött telepek és Terra kommunikálhassanak, illetve kereskedhessenek egymással.

Navigátorok

A következő lényeges tényező a navigátor gén felfedezése, majd a navigátorok létrehozása volt – olyan embereké, akik képesek voltak látni a hipertér áramlatait, és ezáltal hatékonyabban irányítani az űrhajókat. Ennek révén a felfedezők a korábbiaknál hosszabb és megbízhatóbb hipertérbeli ugrásokat hajthattak végre.

Az STC

A kor harmadik nagy vívmánya az STC-k (Standard Template Construct) kifejlesztése volt. Ezek olyan számítógép-vezérelt tudástárak voltak, melyek minden technológiai ismeretet tartalmaztak és elkészítési útmutatót tartalmaztak, amire egy kolóniának szüksége lehetett. Miután a telepesek egyszerű emberek voltak, nem túl magas igényekkel, az ezekben rejlő legmagasabb szintű tudást szinte sosem használták.

A találmányok által lehetővé vált terjeszkedés új ismereteket és gazdagságot hoztak az emberiség számára. A tudományt kezdték mindenhatóként tisztelni. Az telepesek találkoztak az első értelmes idegen lényekkel, és ezzek kezdetüket is vették az első háborúk ezekkel a lényekkel. Mivel az emberiség a tudomány révén éppen hatalmának csúcsán volt, az idegenek nyújtotta fenyegetéssel könnyűszerrel elbántak, és hamarosan megnemtámadási szerződéseket kötöttek az idegenekkel.

Ebben az időben a kolóniák mind a Terra föderációjához tartoztak, így az emberiség egységes maradt.

A Technológia Sötét Korában igazolták tudományosan az pszi-használók létezését. Arra azonban később sehogy sem találtak magyarázatot, hogy ezek hogyan létezhettek évezredekig anélkül, hogy démonok szállták volna meg őket, és ezáltal egész világokat döntsenek romlásba.

A pszi-használók először kis számban jelentek meg, és gyakran estek áldozatául a babonás hiedelmeknek, a kor végére minden emberlakta világon kezdtek elszaporodni. A fejlettebb bolygókon – amíg a démoni megszállottság veszélye meg nem jelent – védelmezték őket, és segítették képességeit kifejlesztését. Az elmaradottabb, babonásabb vidékeken ezzel ellentétben még mindig sokszor végeztek velük a boszorkányüldözők.

Az Aranykor vége

Az Aranykor sajnos nem tarthatott örökké. Egyszerre viharok kezdtek tombolni a hipertérben (melyek Slaanesh születését, és az eldák bukását jelezték előre), így egyre inkább lehetetlenné vált a hosszú távú utazás. A kolóniák közti kereskedelem összeomlott. Az elszigeteltség hatására új emberi alfajok alakultak ki, melyek sikeresen alkalmazkodtak lakóhelyük Földtől eltérő viszonyaihoz (ogrynok, patkányfajzatok, zömikek).

Némelyik bolygó – például az emberiség bölcsője, Terra -, mely a kereskedelmre volt utalva, hogy óriási méretű népességét ellássa, hirtelen súlyos élelmezési gondokkal nézett szembe. A pszi-használók gyengék voltak, és egyre súlyosabb fenyegetést jelentettek a világra azáltal, hogy rendre démonok és egyéb hipertérbeli ragadozók szállták meg őket. Az emberlakta világok és naprendszerek hirtelen támadt elszigeteltsége káoszt, őrületet, és háborúkat eredményezett. Több bolygó a barbarizmusba süllyedt. Nem csoda hát, hogy a most következő időszakot a Viszály Korának nevezték el utólag.

(Köszi a segítséget a Lexicanum oldalnak, ahol nagyon sok tudást gyűjtöttek össze a Warhammer 40.000 világáról)

A következő részben: A Viszály Kora

Mindenesetre kis pihi, aztán belehúzok!