A Warhammer 40000 világának történelme 1. rész – A Technológia Sötét Kora

A lábam vízbe lógatását befejezvén újra itt, és mint ígértem, ígéretes, izgalmas tartalmakkal. Először is, a Pre-Heresy sorozatot elkezdvén, ismerjük meg, hogyan jutunk el a 40. évezredbe, és miként alakult ki az a világ, melyet olyannyira szeretünk! Ennek a cikksorozatnak a keretén belül először történelem-lecke következik, majd megismerjük a szereplőket, a Császártól az űrgárdista légiókig, és utána írkálok az Eretnekség eseményeiről is. Ti meg majd jól elmesélitek, hogy tetszik-e vagy sem, és miről szeretnétek még olvasni! ;-)

A Technológia Sötét Kora

A Technológia Sötét Kora volt az az időszak az emberiség történetében, amikor a tudományos ismeretek és az alkalmazott technológia olyan magas szintjével rendelkezett, amit azóta sem sikerült soha elérni. Ez a korszak a mesék és legendák homályába vész, hisz olyan régen volt már, hogy szinte semmilyen írásos emlék nem maradt fel róla.

Habár ez a kor a tudományos eredmények tekintetében mindenképp aranykornak tekinthető, manapság már mindenki a „sötét” jelzővel illeti, a technológiai tudást pedig visszataszítónak és veszélyesnek tartja (természetesen a tech-papok kivételével). Ennek oka egyrészt az ezt követő időszak, a Viszály Korának rettenete, másrészt pedig az az elvakultság, mellyel az emberek akkoriban istenként tisztelték a tudományt.

A Kirajzás

A Kirajzás volt az emberiség első kolonizációs törekvése, mely még a Technológia Sötét Kora előtt zajlott le. Az űrhajók először a Terra naprendszerét hódították meg, majd tovább haladtak más csillagok felé. Mivel ekkor még csak a fénynél kisebb sebességgel utazhattak, a távoli bolygók eléréséhez több generáció kellett. Ennek eredményeképp egymástól és Terrától is izolált kolóniák jöttek létre, melyek kénytelenek voltak teljes mértékben önellátóvá válni.

A Hiperhajtómű

A Technológia Sötét Kora hozta magával a hiperhajtómű és a Gellar Mező kifejlesztését, mely lehetővé tette, hogy az űrhajók kisebb hipertérbeli ugrásokat tegyenek, és így rövid idő alatt nagy távolságokat tehessenek meg (ahogy mostanság a tau hajók is teszik).

A hiperhajtómű felgyorsította a Tejútrendszer kolonizációját, és lehetővé tette, hogy a korábban létrejött telepek és Terra kommunikálhassanak, illetve kereskedhessenek egymással.

Navigátorok

A következő lényeges tényező a navigátor gén felfedezése, majd a navigátorok létrehozása volt – olyan embereké, akik képesek voltak látni a hipertér áramlatait, és ezáltal hatékonyabban irányítani az űrhajókat. Ennek révén a felfedezők a korábbiaknál hosszabb és megbízhatóbb hipertérbeli ugrásokat hajthattak végre.

Az STC

A kor harmadik nagy vívmánya az STC-k (Standard Template Construct) kifejlesztése volt. Ezek olyan számítógép-vezérelt tudástárak voltak, melyek minden technológiai ismeretet tartalmaztak és elkészítési útmutatót tartalmaztak, amire egy kolóniának szüksége lehetett. Miután a telepesek egyszerű emberek voltak, nem túl magas igényekkel, az ezekben rejlő legmagasabb szintű tudást szinte sosem használták.

A találmányok által lehetővé vált terjeszkedés új ismereteket és gazdagságot hoztak az emberiség számára. A tudományt kezdték mindenhatóként tisztelni. Az telepesek találkoztak az első értelmes idegen lényekkel, és ezzek kezdetüket is vették az első háborúk ezekkel a lényekkel. Mivel az emberiség a tudomány révén éppen hatalmának csúcsán volt, az idegenek nyújtotta fenyegetéssel könnyűszerrel elbántak, és hamarosan megnemtámadási szerződéseket kötöttek az idegenekkel.

Ebben az időben a kolóniák mind a Terra föderációjához tartoztak, így az emberiség egységes maradt.

A Technológia Sötét Korában igazolták tudományosan az pszi-használók létezését. Arra azonban később sehogy sem találtak magyarázatot, hogy ezek hogyan létezhettek évezredekig anélkül, hogy démonok szállták volna meg őket, és ezáltal egész világokat döntsenek romlásba.

A pszi-használók először kis számban jelentek meg, és gyakran estek áldozatául a babonás hiedelmeknek, a kor végére minden emberlakta világon kezdtek elszaporodni. A fejlettebb bolygókon – amíg a démoni megszállottság veszélye meg nem jelent – védelmezték őket, és segítették képességeit kifejlesztését. Az elmaradottabb, babonásabb vidékeken ezzel ellentétben még mindig sokszor végeztek velük a boszorkányüldözők.

Az Aranykor vége

Az Aranykor sajnos nem tarthatott örökké. Egyszerre viharok kezdtek tombolni a hipertérben (melyek Slaanesh születését, és az eldák bukását jelezték előre), így egyre inkább lehetetlenné vált a hosszú távú utazás. A kolóniák közti kereskedelem összeomlott. Az elszigeteltség hatására új emberi alfajok alakultak ki, melyek sikeresen alkalmazkodtak lakóhelyük Földtől eltérő viszonyaihoz (ogrynok, patkányfajzatok, zömikek).

Némelyik bolygó – például az emberiség bölcsője, Terra -, mely a kereskedelmre volt utalva, hogy óriási méretű népességét ellássa, hirtelen súlyos élelmezési gondokkal nézett szembe. A pszi-használók gyengék voltak, és egyre súlyosabb fenyegetést jelentettek a világra azáltal, hogy rendre démonok és egyéb hipertérbeli ragadozók szállták meg őket. Az emberlakta világok és naprendszerek hirtelen támadt elszigeteltsége káoszt, őrületet, és háborúkat eredményezett. Több bolygó a barbarizmusba süllyedt. Nem csoda hát, hogy a most következő időszakot a Viszály Korának nevezték el utólag.

(Köszi a segítséget a Lexicanum oldalnak, ahol nagyon sok tudást gyűjtöttek össze a Warhammer 40.000 világáról)

A következő részben: A Viszály Kora

Nyári szünet

Nyaralok, úgyhogy az előző, néhányakban reményt keltő (végre már elindul valami jófelé a blog) cikk után két hét pihenő következik, és aztán folytatom. Hoztam magammal könyveket is (Fall of Damnos, Battle for the Fang), úgyhogy lesz alapanyag az elkövetkező írásokhoz (nem mintha amúgy nem lett volna).

Mindenesetre kis pihi, aztán belehúzok!

WordPress Themes