A Warhammer 40000 világának történelme 2. rész – A Viszály Kora

A Viszály Kora, vagy ahogy még emlegetik, a Hosszú Éjszaka egy pusztító, kaotikus időszak volt, a Technológia Korának dicsőséges évszázadai után, és az Impérium megalakulása előtt.

A Viszály Korát két tényező váltotta ki: az egyik a pszi-használók hirtelen elszaporodása az emberlakta világokon, a másik pedig a hipertérbeli viharok állandósulása a Naprendszer és a galaxis többi része között.

A pszi-használók a Technológia Korának végén kezdtek el feltünedezni. Sok világon boszorkánynak tartották és üldözték őket, de a felvilágosultabb bolygókon elfogadták őket, és lehetővé tették, hogy teljes mértékben megismerhessék és kifejleszthessék képességeiket. Sok esetben azonban a magukat megvédeni nem képes pszi-használókat hipertérbeli lények szállták meg, és egész bolygókat vontak pokoli uralmuk alá. Csak azok a bolygók kerülhették el ezt a véget, melyek szigorúan ellenőrizték a pszik populációját.

A Technológia Kora rettenetes véget ért, és az őrület, démonikus megszállottság, valamint háborúk terjedtek futótűzként az emberlakta világokon. A hipertérbeli viharok egyre vadabbá váltak, és egyre nehezebbé tették, míg végül teljesen lehetetlenné tették a csillagközi utazást. Ezzel sok bolygót teljesen elvágtak a galaxis többi részétől, és az olyanok, mint a Terra, mely nagymértékben támaszkodott kiterjedt kereskedelmi kapcsolataira, most képtelenné váltak élelmezni lakosságukat. Az idegen fajok némelyike, mint például az orkok, észrevették, hogy meggyengült az emberek hatalma, és számtalan bolygót fosztottak ki, és égettek fel. Az emberiség többfrontos háborúba sodródott a démonokkal, idegen fajokkal, és saját magával is.

Az elszigeteltség hosszú évei alatt az embereknek több stabil alfaja is kialakult, akik a különböző világokhoz alkalmazkodva tartós változásokon mentek keresztül: Patkányfajzatok (az élelemben gazdag világokon), Ogrynok (a hideg, puszta világokon) és a Zömikek (a puszta, magas gravitációjú bolygókon, a galaxis központjának közelében).

A Viszály korának káosza több évezredig tartott, s közben a Technológia Korának vívmányai lassan feledésbe merültek. Az emberlakta világok egy részében újra eljött a barbárság kora.

A sötétség korában sem hunyt ki a fény teljesen, mert maradtak olyan rendszerek, melyek képesek voltak a túlélésre, sőt még fejlődni is tudtak: azok a világok maradhattak életben, és jólétben, melyek önellátóak voltak, vagy pedig voltak olyan szomszédaik, akikkel továbbra is megoszthatták erőforrásaikat. A fénysebesség alatti utazás továbbra is lehetséges volt, és néha egy-egy hipertérbeli ugrás is sikerülhetett, ha a viharok épp csillapodtak. Némelyik szerencsés bolygórendszer elég közel volt egymáshoz, és kisebb birodalmak alakultak ki. Ezek közül az ismertebbek az Interex birtokai, és a Zömikek világai.

A Naprendszer

Terra

A Földet és a Naprendszer egészét évezredeken át hatalmas hipertér-viharok szigetelték el az emberiség többi részétől. A Viszály Korának első felében a Naprendszer feletti uralom hol a Föld, hol pedig a Mars kezében volt. A 28. évezredre a földi civilizációnak szinte minden nyoma elveszett, és az egész bolygón techno-barbárok küzdöttek a hatalomért. A nagyobb nemzeteket olyan legendás vezérek irányították, mint az urshi Kalagann, Tang kardinális, és „félig őrült – félig zseni” Narthan Dume a Pán-pacifikus Birodalomból.

A Föld lassan sodródott a végső pusztulás felé, amikor az egyik hadúr, aki később a Császár néven vált ismertté, genetikusan módosított harcosaival végül legyőzte vetélytársait, és egyesítette a sokat szenvedett bolygó népeit. Az Impérium megalakítása után laboratóriumaiban létrehozta vezéreit, a Primarchákat, akikkel az emberlakta világokat akarta visszahódítani. Valamilyen katasztrófa során azonban a csecsemőkorú Primarcháknak nyoma veszett. A Császár azonban nem hagyott fel terveivel, és az ő génmintájukat felhasználva létrehozta űrgárdista légióinak első harcosait, hogy amint a hipertér viharai alábbhagynak, nekilásson a galaxis meghódításának, és elveszett fiai megkeresésének.

Mars

A Mars lakói teljesen más utat jártak, mint a Föld: egy rövid, kaotikus időszak után a Mechanikum Kultuszának Tech-papjai legyőzték a mutánsokat, és magukhoz ragadták a hatalmat. Néha el-ellátogattak a Földre, hogy megmentsenek valamit a Technológia Sötét Korából, de miután szembesültek vele, hogy mekkora pusztítást vittek végbe a folytonosan csatázó barbárok, felhagytak felderítő útjaikkal. E helyett a hipertért kezdték el tanulmányozni, és sok évvel később képessé váltak arra, hogy észleljék a viharok közti nyugodt időszakokat. Ezzel egy időre tehető az első Gép-istenek, a Titánok megalkotása.

A Tech-papok évezredekig vártak és figyeltek. Ahányszor csak alábbhagytak a hipertérbeli viharok, azonnal expedíciót indítottak a külső világok felé, egy teljes Titán Légióval és ezernyi szervitorral, valamint Tech-pappal a fedélzeten. Ezeknek az expedícióknak egy része eltűnt a hipertérben, vagy távoli világokon lelte halálát, némelyek azonban sikerrel jártak, és anyabolygójuk mintájára Műhely-világokat hoztak létre. A kapcsolattartás ezekkel azonban nagyon nehézkes és szórványos volt, és az is maradt, a Nagy Keresztes Hadjárat idejéig

A Naprendszer külső részei

Hogy mi zajlott ebben az időben a külső bolygókon, arról nagyon keveset tudni. Egy biztos, hogy a Szaturnusz holdjain fennmaradtak telepek, melyek saját űrflottával rendelkeztek. Ezek a Viszály Korának végén azonnal csatlakoztak az Impériumhoz, de függetlenségüket egészen a Horus-Eretnekség idejéig megőrizték.

A Viszály Korának vége

A hipertérbeli viharok egyre hevesebbé váltak, egészen addig, míg az eldák bukása elő nem idézte Slaanesh születését. Amint végül elcsendesedett minden, a Lelkek Tengere újra hajózhatóvá vált, és a Császár űrgárdista légiói élén elindulhatott, hogy visszahódítsa az emberlakta világokat, és megalakítsa az Impériumot.

Az Impérium Kora hivatalosan akkor kezdődik, amikor a Császár meghódította a Földet, de a legtöbben mégis úgy tartják, hogy inkább a Nagy Keresztes Hadjárat elindulásától kell számítani.

WordPress Themes