A Warhammer 40000 világának történelme 4. rész – A Császár (1)

A Warhammer 40000 emberi Birodalmának alapítója és istene, a haldokló testbe zárt halhatatlan Császár tíz évezrede ül Arany Trónusán, és onnan figyeli alattvalóinak mindennapjait. Az Impérium irányításában már évezredek óta nem vesz részt, helyette a Terra Nemes Lordjai uralkodnak. Elméjének erejével tartja fenn a kozmikus irányfényt, az Astronomicant, melynek segítségével a navigátorok a hipertérben tájékozódnak. E nélkül , csak a fénysebességnél lassabban tudnának biztonságosan utazni az űrben, és az emberi civilizáció újra különálló csillagrendszerekre hullana, mint a Viszály Korának sötét napjaiban. Az Astronomican fenntartása azonban szörnyű áldozatot kíván – naponta ifjú pszi-használók ezreit áldozzák fel a Császárnak, hogy a Birodalom jövőjét biztosíthassák. Áldozat ez a Császár részéről is, kinek minden egyes napja folytonos szenvedés, részben a kiállt testi kínok miatt, részben pedig amiatt, hogy napról-napra látnia kell, hogy egykori álma, a szabad és felvilágosult emberiségről miként torzult el az évezredek során. Mégsem engedhet a nemlét csábításának, mert nélküle a Birodalom széthullana, és az emberi faj sorsa örökre megpecsételődne ebben az ellenséges univerzumban.

Szögezzük le: a Warhammer 40000 világa nem az, amit a Császár eltervezett. Ő egészen mást szeretett volna, de a Káosz erői megakadályozták ebben. Nézzünk hát a legendák mélyére, melyekre már csak kevesen emlékeznek, hogy lássuk, hogyan is kezdődött az egész…

Eredet-mítosz*

A legendák szerint a Császár a neolitikus kor valamennyi elfeledett druidájának lelkét egyesíti magában, ily módon egy testbe és lélekbe zárva valamennyiük hatalmát és tudását. Abban a régi korban, amikor megszületett a druidák voltak a szellemi (pszi) erők birtokosai, kik, a hipertér rontó erőitől szabadon alkalmazhatták képességeiket az emberiség javára. Ám ahogy az emberek egyre többen lettek, úgy erősödtek meg a hipertérbéli ragadozók, s úgy váltak egyre mohóbbakká. A druidák – kik a reinkarnáció révén örökítették tovább tudásukat nemzedékről nemzedékre – egy nap azt vették észre, hogy már nem képesek az újjászületésre, mert haláluk után lelküket a démonok falják fel. Nélkülük viszont nem lesz, ki bölcsességével és pszichikus képességeivel az emberiséget irányítsa, s így a Káosz rontása diadalmaskodik felettük, mint ahogy az eldákkal is történt. Összegyűltek hát a druidák hogy megoldást találjanak, és megakadályozzák e szörnyű végzetet.

A napokon át tartó gyűlésen végül úgy döntöttek, hogy egyesítik pszichikus energiáikat, és egyetlen lélekként, egy testben születnek újjá, megteremtve ezzel az „Új Embert”, ki majd az egész emberiség vezetője lehet. A több ezer druida mindegyike mérget ivott, s haláluk pillanatában egy elképzelhetetlenül erős energiahullámban egyesültek, mely egy pillanat alatt elégette a lelkükre várakozó démonokat, majd egy lélekké olvadtak össze, amivel nem bírtak el a nagyobb hipertérbeli ragadozók sem. Egy évvel később (nagyjából i.e. 8000 körül) egy különleges gyermek született az Anatóliai pusztákon, kit majdan a Császár néven ismertek meg az emberek. A lelkét övező hatalmas pszichikus erők révén halhatatlan volt, hogy ne kelljen újjászületnie, s hogy halála után ne ragadhassák el lelkét a démonok. Ahogy növekedett, úgy éledtek fel erői, és került birtokába atyáinak végtelen tudása. Életének évezredein keresztül járta a Földet, segítette az emberiséget, és próbálta őket a fejlődés útjára terelni. Eközben mindig más arcot viselt, és más emberként jelent meg. Tetteit a történelem számos helyen említi, de mégsem derült ki soha, ha a csodatévő szentek, nagy vezérek és bölcs uralkodók képében mind-mind ő próbálta előremozdítani fajunk sorsát.

Ahogy pszichikus képességei erősödtek, egyre inkább tudatára ébredt annak, hogy az emberiségre szörnyű veszélyek leselkednek, mind a csillagok között, mind pedig az Immatérium sötét zugaiban. Rá kellett ébrednie arra is, hogy az emberi természet sötét oldala a Káosz Isteneit erősíti, ezért mindig is a békét és a harmóniát próbálta követendő példaként az emberek elé állítani, hogy ezzel is a rontás erőinek hatalmát csorbítsa. Tevékenysége ellenségei előtt sem maradt titokban, és a Káosz urai is felfigyeltek rá, gyorsan felismerve, hogy ő a legnagyobb ellenségük a galaxis minden értelmes élőlénye közül. Háborúságuk azonban nem vált nyílt konfliktussá, egészen addig, míg a Császár elő nem lépett a homályból, és kezébe nem vette az emberiség sorsának irányítását.

A Császár felemelkedése és a Föld egyesítése

A Viszály korára a pszi-használók egyre nagyobb számban jelentek meg, s mivel képességeiket tapasztalat híján nem tudták kontrollálni, óriási fenyegetést jelentettek az társadalom számára. Az Immatériumból erőt merítő, védtelen tudatuk könnyű préda volt az ott lakozó démonoknak, kik vagy megrontották őket hamis ígéreteikkel, vagy pedig egyszerűen megszállták testüket, és óriási pusztítást végeztek az emberlakta világokon. A Császár látta, hogy ez a folyamat rövid időn belül egész fajunk elkorcsosulásához és kihalásához vezethet, így kezébe vette a gyeplőt, és nekilátott, hogy uralma alatt egyesítse az emberiséget.

Először csak egy hadúr volt a Föld többi uralkodója között, kire nem is figyeltek fel azonnal, de aztán megjelentek villámokkal és sasokkal díszített páncélban masírozó szuperkatonái, a genetikusan módosított, harcra kifejlesztett Villámharcosok, és hamarosan legyőztek vagy szövetségre kényszerítettek minden más despotát. A genetikusan módosított harcosok ebben az időben nem számítottak ritkaságnak, de a Császár harcosai a legjobbnak bizonyultak mind között, s néhány évtizednyi háborúskodás után nem is maradt ellenfelük. Utolsó csatájukat az Ararat Hegyen vívták, s vezérük, Arik Taranis még ki tudta tűzni a Császár zászlaját, mielőtt számtalan sebből vérezve kilehelte volna lelkét.**

Ezután végre béke köszöntött a Földre, megszűnt az évezredek óta tartó viszálykodás, és egy uralkodó alatt egyesülhetett minden nemzet. A Császár számára azonban ez csak az első lépés volt nagy terve megvalósításában…

Folytatása következik…

* Ez a történet még a legelső kiadás idejéből való, azóta se nem erősítették meg, se nem cáfolták a GW részéről.

** SPOILER: A hivatalos propagandával ellentétben nem minden Villámharcos halt meg azonban, Arik Taranis és legalább egy hadnagya túlélte a csatát. A Császárnak már nem volt szüksége rájuk, eleve úgy tervezte meg génmintájukat, hogy ne éljenek soká. Ő már ekkor a következő lépésre, az emberlakta Galaxis visszahódítására készült, melyet a tökéletes katonák újabb generációjának, az űrgárdistáknak szánt feladatul. Arik elrejtőzött a Földön, a császári palotába bebocsáttatást kérő zarándokok városába, és a legrettegettebb bűnöző-vezér álarcát felvéve dolgozott génmintájának kijavításán. (Graham McNeill: The Outcast Dead)

Domi és a hobby – 1. rész

Jó napot,  jó szurkolást!

Kicsit eltűntem az elmúlt hónapban , de sajnos volt egy elég kellemetlen problémám holmi feledékeny lakóval meg nemfizetésen felháborodott lakásszövetkezettel, aztán ez eléggé elhúzódott, plusz a romeltakarítás is időbe került… Most meg próbálom magam utolérni mindenféle területen, és lassan rendbe is jövök. Vagyis lesz a megszokott tartalom is, történelem-óra, meg Jubileumi Osztag is, már csak napok kérdése.

Addig pedig pár szó az utánpótlás-képzésről, amit nem lehet elég korán kezdeni. :-) Domi fiam ugyanis a múlt szombaton kifestett egy űrgárdista figurát, ami hallatlan büszkeséggel tölt el, ezért aztán meg is mutatom, hogy volt:

Szép, ugye? :-)

Mindezt ő találta ki, nem apa erőltette, úgyhogy kapott egy kis előkét, meg a mama üvegfestékeiből egy készletet (mert ez a GW-s akrillal ellentétben kijön a ruhából), és már festhetett is. A hobbyhoz való vonzódása már korábban is megnyilvánult (a fúrás jó ideje nagy szerelem nála, így aztán már kifúratlan bolter-cső nincs is otthon :-) ), de a festésre eddig még nem került sor. A kockadobálás még csak úgy megy, hogy jó messzire, meg be az ágy alá, de ezen még dolgozunk. :-)

Elkezdtem neki én is festeni egy űrgárdistát, először sárgára, mert az a kedvenc színe, de aztán kijelentette, hogy “csunya”, úgyhogy negyedelem pirossal (á lá Howling Griffons) vagy zölddel (Császári Brokkolik). Még meglátjuk. Mutattam neki az SM Kódexet, hogy melyik kifestés tetszik, plusz a Horus Heresy albumot, ezekből persze a Night Lords meg az Emperor’s Children volt a nyerő (különösen az előbbi). Na, majd kap egy-egy ilyet is (tényleg, eladó AoBR SM osztaga nincs valakinek?).

A nagy tervem, hogy max. tizedik születésnapjára majd megkapja szépen az egyelőre jól elrejtett  Warhammer Quest dobozt, szépen lefordított szabálykönyvvel, kártyákkal, egy halom kifestett figurával. Aztán majd játszunk együtt szépen. Addig már csak olyan 3160-at kell aludni…

WordPress Themes