A Hét Képe(i) 03 – Metál Edisön

Jónapokat!

Erre a hétre egy érdekes és izgalmas kis hírt mutatok nektek (képpel együtt, persze), a hobbi (egyik) fénykorából, az 1990-es februári White Dwarfból:

Vagyis, Brian May (van, aki e nevet nem ismeri?) a Queen gitárosa ellátogatott fiaival a GW figuratervező műhelyébe, és körülnézett egy kicsit. Mint kiderült, nem csak Jimmy fia nagy Dark Future és Warhammer 40.000 rajongó, ő is szeret Citadel modelleket festegetni, és nagy modellező (a gitárját is ő konvertálta). Faragott is kicsit az egyik ork fejen, ha már ott volt, Kev Adams segítségével.

Klassz, nem?

Valószínűleg azt kevesen tudjátok, hogy a GW és a rock/metál zene kapcsolata ennél mélyebb, ugyanis a cég a 90-es évek elején több metál-bandát is támogatott, akik zenéjükben is megjelenítették a Warhammer/40K világait. Leginkább a D-Rok és  a Bolt Thrower tette magáévá a témát, ők több dalt is írtak a Káosz/sötét jövő témában, sőt a GW képeit használták lemezborítóikon:


Tracklista:

Noise Marines
King Hibited
Renegade
Turn This Ship Around
Litany – Into The Void
Stealer’s Kiss
Oblivion
Red Planet Blues*
Welcome To My World
Chainsaw Man
Get Out Of My Way*
* Ezekben Brian May is gitározik, vendégként.
(Milyen érdekes véletlen…)


Tracklista:

Intro
Eternal War
Through the Eye of Terror
Dark Millennium
All that Remains
Lost Souls Domain
Plague Bearer
World Eater
Drowned in Torment
Realm of Chaos
Prophet of Hatred
Outro

Youtube-on biztos fent vannak, ha érdekel a zúzás, keressetek csak rájuk!
Aaaargh!

A Hét Képe(i) 02

Jóreggelt!

Valljuk meg, a Warhammer 40K világa éppen képben nagyon erős, és ez az, ami először megragadja a gyanútlan rácsodálkozót,  majd (jó esetben) be is szippantja a hobby kis világába. Az évek során a GW grafikusai és a rajongók rengeteg képet festettek és rajzoltak a hátteret lefestendő (hehe), ezekből fogok majd időnként előkapni néhányat, ha van épp az aktuális hobbista eseményekhez kapcsolódóan.

Per pillanat mindenki Dark Angels lázban ég, úgyhogy ehhez kapcsolódva teszek közzé pár “klasszikus” képet. Aztán reméljük, a kopirájtosok majd nem szedetik le öt perc múlva…

Az első Sötét Angyal, a legendás “Rogue Trader” szabálykönyvből.

Sötét Angyalok Mark 6-os páncélban

Pár klasszikus modell

Pár klasszikus kép.

És legvégül az elmaradhatatlan “Hogyan fessünk” útmutató.

Remélem, tetszett az összeállítás!

BUjjÉK 2013 avagy ez volt tavaly, mi legyen idén?

Remélem, mindenkinél kellemesen teltek a Téli Napforduló Ünnepe körüli családias bonyodalmak, és az Újévköszöntő, lerészegedős mulatságok! Bájgli, töltött káposzta megvolt? Pezsgő, virsli? Kicsi babák a fa alatt? Festés-mázolás, seregírás, csaták zöld asztal mellett? No, remélem is! :-)

Újévi első posztolás örvén a tavalyi hagyományt követve könnyes szemmel a múlt évbe, majd bizakodóan az ideibe előre tekintek, lássuk, mi volt, meg hogy mit tervezek. Legalább látjátok, érdemes lesz-e idelátogatni idén (is).

A tavalyi én legnagyobb eseményei a hobbit (és nem a Hobbit) illetően a 6. kiadású Warhammer 40K és a játszható Horus Heresy-éra megjelenése volt. Előbbi szabálykönyvére jól rábeszéltem Laca barátomat, aki szeret ilyesmit finanszírozni, de persze a képek nézegetésén túl nem jutottam sokra, mert a bazi nagy szabálykönyv tökéletesen alkalmatlan a tömegközlekedésen való tanulmányozásra. Az lejött, hogy sokban közeledtek a szabályok a 2. kiadáshoz, de még teljesen nem sikerült összeraknom fejben a megváltozott szabályok szerinti játékot. Mindenesetre beszereztem a magyar fordítást, és azt lapozgatom néha, az sokkal kezelhetőbb méretű nekem.  A Horus Heresy szabálykönyvet rettentő rossz minőségű befotózott verzióban kaptam meg (szentelit kollégától, amit ezúton is köszi), de azt majdnem végig el is olvastam. Meg ugye fordítgatom is, hátha érdekel valakit. (Tényleg, érdekel valakit?)

Festésileg egy teljes modellt sikerült befejeznem, ami elég siralmas eredmény. Pedig év elején még megvolt a nagy lendület a Jubileumi Osztaghoz, de aztán elfogyott valahogy. Amint sikerül befotóznom őket, teszek fel képet róluk, szegényekről,  hogy hol is tartanak. Laca karácsonyi figuráját szépen lekonvertáltam, majd azt is megmutatom.

Blogilag 23 bejegyzés született, ami az előző évi 19-hez képest kis haladás, sőt, tematikusan sikerült fókuszáltabbnak is lennem. Meg néha írtatok visszajelzést is, ami nagyon jó, mert inspirál a folytatásra.

Olvasásilag egész jó voltam, majdnem mindent sikerült elolvasnom, amit terveztem. El is mondom röviden, hogy hogy tetszettek (az értékelés 1-5-ig tart, azért nincs több csillag a legjobbaknál sem):

Dan Abnett: Know no Fear (****) – A calth-i csatáról, amikoris az Igehírdetők megpróbálják kiiktatni az Ultrákat, de nem sikerül. 250.000 űrgárdistát és egy zseniális(nak mondott) primarchát (Roboute Guilliman) ledarálni még meglepetésből, démoni szövetségesekkel sem egyszerű…

The Primarchs (***) – Négy történet négy primarcháról: Fulgrim (***), Ferrus Manus (*), Alpharius/Omegon (****), Lion El’Jonson (****). Sajnos elég egyenetlen a színvonal, és nem is sikerül mindig kibontani a primarchák személyiségét (amit pedig joggal várnánk). A Sötét Angyalos történet (vége) viszont üt, már ezért érdemes beszerezni a kötetet.

James Swallow: Fear to Thread (****) – Újabb rendház farag rá Horus mesterkedéseire, ezúttal a Véres Angyalok. A könyv jó is lehetne, csak sajnos James Swallow már megírta majdnem ugyanezt az ötletet (a Véres Angyalok Fekete Dühének elszabadítása révén átállítani őket a Káosz oldalára). Amúgy a káosz elterjedésének bemutatása nagyon jó lett, vannak emlékezetes karakterek (pl. Amit kapitány, a „Hússzaggató” értsd „Flesh Tearer”) is, csak az alapötlet másodszori elsütése rossz pont.

Shadows of Treachery (****) – Novelláskötet, melyben főleg régebben már valamilyen formába megjelent novellák szerepelnek, meg két új. Igazán a karakterek árnyalására, az Eretnekség történetének bonyolítására szolgál. Véleményem szerint a legjobb novella a „Prince of Crows” a méltán sztárolt Aaron Dembski-Bowdentől, mely a már korábban megkezdett Sötét Angyal – Éjszaka Urai légiók hadakozásának történetét folytatja és zárja le, ezúttal az Éjszaka Uraira koncentrálva. Ez a rettegett rendház előfordul még egy másik novellában is (The Dark King), úgyhogy rajongóknak érdemes elolvasnia a kötetet. A másik kétszer szereplő légió a Császári Öklöké (The Lightning Tower, The Crimson Fist), az ő történeteikből elsősorban primarchájukról, Rogal Dornról tudhatunk meg többet. A kötet legnagyobb csalódása a korábban hangoskönyvként kiadott „Raven’s Flight”, mely a Hollógárda kimentéséről szól az Istvaan V-ös mészárlás után. Itt nem a novellával van a baj, hanem hogy ezt a történetet lényegében már kétszer olvashattuk (egyszer novellaként, egyszer pedig önálló könyv részeként is).

Rob Sanders: Legion of the Damned (*****) – Nekem ez volt az év könyve, és nem azért, mert ilyen figurákat festek, hanem mert a könyv önmagában is nagyon tetszett. Egyébként, a történet középpontjában nem is a Légió áll, hanem egy Császári Öklöktől leszármazott rendház egyik százada, és egy csata, melyet nem nyerhetnek meg. A regény ereje a karakterekben és a részletek kidolgozásában van (a könyv végére teljesen úgy érezhetjük, hogy egy régi, nagy múltú rendházat ismerhettünk volna meg, történelmével, szokásaival egyetemben. A központi karakter pedig igazi űrgárdista, kemény, mindent túlélő hős, ahogy annak lennie is kell. Plusz itt olvastam az év legjobb párbeszédét is:

(Zachariah Kersh, űrgárdista kapitány): – A Káosz emlékművet a csatahajónk lézerei egy lövéssel megsemmisítik, és ezzel elhárítjuk az általa okozott fenyegetést.
(Az Eklézsia papja): – De az emlékmű körül ősi sírok találhatók, megszentelt földben. Mi lesz, ha a lövés mellémegy?
- Mi űrgárdisták vagyunk. Nem lövünk mellé.

Aaron Dembski-Bowden: Void Stalker (*****) – A „Soul Hunter” trilógia záró darabja, melyben az immár Talos vezette csapatot az eldák üldözik, ismeretlen okokból. A regény tovább árnyalja a karaktereket és a Légió történelmét, a történet vége pedig még pár csavart is tartogat, előre vetítve egy esetleges folytatás lehetőségét. Többet nem is írok, elég spoileres lenne. Olvassátok el, a trilógia többi darabjával együtt!

Elmaradtak sajnos Ben Counter: Phalanx és Aaron Dembski-Bowden: The Emperor’s Gift c. könyvei. Bónuszként viszont beesett a „Brotherhood of the Storm” limitált Horus Heresy novella, ami nagyon tetszett (*****), ajánlgatnám is, de hiába, már nem kapható.

A GD sajnos családi okokból kimaradt, sajnálom nagyon, a képek alapján jó lehetett…

S hogy mit tervezek idén?

  1. Befejezni a Jubileumi Osztagot (hehehe), meg az ajándék BA kapitányt. Plusz ha ez megvan, jöhetnek a veteránok meg a skótok, amiket már tavaly terveztem. (Kaptam Karira egy osztag Szürke Lovagot, kiváló alkatrészek vannak benne, nagyon jók lesznek konvertálgatni).
  2. Sok-sok blogbejegyzést írni (ismét megpróbálkozom a heti eggyel, hátha sikerül).
  3. Lefordítani a HH: Betrayal könyv szabály-részét, különös tekintettel az űrgárdista légiók seregeinek összerakására
  4. Összerakni végre az Eretnekség történetét a történelemórára
  5. Eljutni a 2013-as GD-re (lehetőleg valami modellel is)
  6. Sokat olvasni. Horus Heresy-ből mindent, ami nem keményfedeles és limitált és egy napig kapható, és bazi drága. Meg ami mér érdekesnek tűnik (konkrétan nem tudom, miket, a BL újabban teljesen kaotikusan adja ki a könyveket az előzetes tervekhez képest…)

Ennyi. Kevés pont, de teljesíteni épp elég lesz. Kérem a szurkolókat, olvasókat, szurkoljanak, és néha jelezzenek vissza!

Újévi ajándékként pedig, kapcsolódva a most (újra) megjelent Sötét Angyalokhoz, egy réges-régi, épp húsz éves kép a legelső kiadású Hollószárny motorosokról (á la a Hét Képe 01):

Szerintem ezek is szépek voltak. Nosztalgia különben is rulez mostanában.

Na és végül, írjatok ti is, arról, hogy mit szeretnétek olvasni, mivel igyekezzek, de gyorsan! Köszi!

WordPress Themes