A játék(ok)ról

Kis hazánkban is egyre nő azon fiatalok száma, akik képesek órákat eltölteni azzal, hogy pici ólomkatonákat festegessenek, sőt azokkal hatalmas terepasztalokon kisebb-nagyobb csatákat játsszanak. Ezen írásunk a játékokkal kíván foglalkozni; egyrészt, hogy bemutassa, miről is szól ez az első látásra szokatlan, második látásra őrült dolognak tűnő szórakozási forma, másrészt, hogy meggyőzzön mindenkit arról, mégsem olyan őrült dolog ez.

Nálunk ez a hobbi kevéssé ismert, de a nyugati országokban nagyon sok ilyen szimulációs játék létezik, melyek különféle szabályok segítségével modellezik a régmúlt idők nagy csatáit. A szabályok arra szolgálnak, hogy a játék ne álljon meg a “puff, lelőttem a katonáidat, én nyertem” szinten, hanem valamiképp a valós helyzeteket szimulálja, vagyis kifejezze mind a különféle seregek harci erejét, mind az alkalmazható stratégiák hatékonyságát. Ez a bonyolult (ám szép) megfogalmazás egyszerűen azt jelenti, hogy adottak minden egyes katona harci értékei (pl. hogy mennyire jól lő, milyen gyorsan mozog, vagy milyen jó felszerelése van), és bizonyos keretszabályok, melyek magát a játékmenetet írják le (melyik egység mikor következik, mik a lövés, a mozgás szabályai, stb.).

A szabályok persze önmagukban kevesek, hiszen szükség van valamire, amivel harci egységeinket megjeleníthetjük. Erre számtalan lehetőség van, kezdve a papírfecnikre irkált nevektől egészen a minden egyes modellt külön reprezentáló ólomkatonákig. Persze ólomkatona és ólomkatona között mekkora különbségek lehetnek. A klasszikus ólomkatonák nagy hibája, hogy csak új állapotban, messziről és oldalnézetből szépek. Hogy miért? Először is, mert a figurák elég “két dimenziósra” sikerültek, vagyis nincs szélességük, szemből nézve egy csak egy színes ólomlapnak látszanak, kis dudorokkal. Másodszor, a figurák kidolgozottsága sok kívánnivalót hagy maga után, ezért közelről már látható, hogy eléggé elnagyoltak, a részletek pedig kidolgozatlanok.

Az ólomfigurák új, sokkal szebb generációja a szerepjátékok elterjedésével jelent meg. Ezek a figurák kezdetben a játékban részt vevő karakterek reprezentálására szolgáltak, hogy a harci szituációkban ne lehessen vitát nyitni arról ki hol állt, amikor a nagy brutális szörnyeteg éppen azt latolgatta, hogy kivel is mossa fel a padlót. Később azonban a gyártók rájöttek, hogy ezekben a figurákban mekkora üzlet rejlik, ha nem csak egyet-egyet kell megvenni a játékhoz, hanem egy egész sereget, és így egyre többen kezdtek el harci játékokat gyártani. Ennek a folyamatnak volt élharcosa az angol Games Workshop cég, mely ma már az egyik legismertebb a stratégiai játékok kiadói közül, és modelljeik is a legszebbek közé tartoznak. Az ő figuráik kb. négy-öt centi magasak, nem csak két dimenziós a kiterjedésük, és kidolgozottságukról csak annyit, hogy a szörnyek fogai megszámolhatók! Jelen írás ennek a cégnek a két legismertebb játékával foglalkozik, a középkori hangulatú Warhammer Fantasy Battle-lel és sci-fi alapokra épülő Warhammer 40000-rel.

Azért tudunk egyszerre mindkét játékról is írni, mivel szabályaik szinte teljesen megegyeznek, és a bennük szereplő seregek is nagyon hasonlóak. Az első, a Warhammer Fantasy Battle egy elképzelt középkori Földön játszódik, mely annyiban tér el az általunk megszokottól, hogy az emberek mellett különféle szörnyek és nem-emberi fajok népesítik be, valamint nagy szerepet szántak benne a mágiának. A második játékban ugyanezek a fajok találhatók, sőt, a mágia is megmaradt (viszont pszionikának hívják), “csak” annyi történt, hogy közben eltelt 40000 év. A csatákat ennek megfelelően már nem valamelyik földi mezőn vívják, hanem valamely ismeretlen bolygó felszínén.

A játékban az emberi és a nem-emberi, de ahhoz hasonló fajok (pl. gyíkemberek, törpék) egy seregével játszhatunk, míg ellenfelünk egy ezzel ellenséges sereget állít ki ellenünk. Mindkét sereg 30-100 ólom- és műanyag figurából áll, melyek között megtalálhatóak egyszerű gyalogosok, tisztek és járművek is.

Minden egyes figurának vagy ezek csapatainak meghatározott tulajdonságai vannak, melyek azt jelzik, hogy az adott modell milyen jól boldogul az élet fontos területein. A tulajdonságok a következők: Mozgás (ez határozza meg, hogy a figura hány inchet mozoghat a terepasztalon – azért inch, mert a játék tervezői angolok, róluk pedig köztudott, hogy mennyire szeretik az SI mértékrendszert), Közelharc (mennyire jó verekedő az illető), Lövés (mekkora eséllyel találja el az ellenfelét), Erő (mekkorát tud odaütni, ha kell), Szívósság (mennyire bírja a pofonokat, lövéseket, robbanásokat), Életerő (hány sebet képes elviselni), Kezdemény (milyen gyors), Támadás (hány támadása van közelharcban), Akaraterő (mennyire tud ellenállni a félelelemnek és bizonyos varázslatoknak). Ezek a tulajdonságok 1-10-ig terjednek, és természetesen minél nagyobbak, annál jobbak. Minden figurának van egy pontértéke is, amely a legfontosabb tulajdonságnak is tekinthető, mivel a csatákat mindig adott összpontszámnak megfelelő seregekkel játsszák, így ez dönti el, hogy a figura befér-e vagy marad a polcon.

Mint már említettem, a játékban több fajjal, illetve ezen belül többféle sereggel is játszhatunk, de az őket felépítő figurák mindenütt három csoportba sorolhatók:

  • Gyalogosok: ők általában fix létszámú egységekben harcolnak, fix fegyverzettel, és tömegük révén szükségesek a seregben
  • Karakterek, hősök: egyéniségek, akik önállóan harcolnak, de vezethetnek gyalogosokból álló egységeket is, felszerelésüket a játékos választja ki, és akár egyedül is képesek egy ellenséges osztag megsemmisítésére, ha közelharcra kerül sor
  • Járművek, harci gépek: ezek mérete és típusa seregenként a legeltérőbb, de általános jellemzőjük, hogy vagy a gyorsaságot, vagy az óriási tűzerőt jelentik

A csata a következőképpen néz ki: a játékosok elhelyezkednek a zöld asztal két oldalán, majd hirtelen elhatározással felraknak néhány tereptárgyat (dombokat, hegyeket épületeket – lásd modellvasút és környéke), és ha ebből is kifogytak, akkor elhelyezik seregeiket is a megfelelő oldalakon. A játékosok felváltva lépnek, és saját lépésük során a következő cselekedeteket (szaknyelven fázisokat) hajthatják végre, a felsorolással megegyező sorrendben:

  1. Mozgás – a játékos lép azokkal a figuráival, amelyekkel akar, illetve amelyekkel kötelező (mert például menekülnek valami elől)
  2. Lövés – a soros sereg azon tagjai, akik akarnak és tudnak, lőnek minden kezük ügyébe eső eszközzel az általuk észlelt ellenségre
  3. Közelharc – akik lerohantak egy ellenséges egységet, vagy éppen őket rohanták le, ütik egymást mindenféle erre alkalmas műszerrel (ezt általában egymás haláláig csinálják, de van olyan karakter, aki ezután saját embereit veszi sorra)
  4. Mágikus fázis (csak Warhammer Fantasy) – a seregek mágusai ilyenkor tudatuk mélyének hatalmát használva kellemetlen dolgokkal kezdik dobálni az ellenséget
  5. Csakazértis-fázis (csak Warhammer Fantasy) – azok az egységek, akik valamitől megrémültek, és most éppen valahol remegve várják a csata végét, megpróbálkozhatnak azzal, hogy összeszedjék magukat végre, és újra belevessék magukat a küzdelembe

Miután az egyik játékos végigcsinálta valamennyi fázisát, a másik következik, majd újra csere. A játék vagy előre meghatározott számú körig, vagy az egyik sereg megsemmisüléséig tart. Ezután következik a kiértékelés: össze kell számolni, ki hány Győzelmi pontot szerzett azzal, hogy az ellenséget gyilkolászta, illetve, hogy megpróbálta célját teljesíteni. A győztes természetesen az lesz, akinek több pontja van, de ez persze csak a következő csatáig jogosítja fel arra, hogy arcát növessze és nagyzoló kijelentéseket tegyen – akkor ismét bizonyítania kell.

Röviden összefoglalva ennyi a dolog, de persze a zöld asztal mellett ez sokkal tovább tart (előtte meg pláne, mert a sok kis harcost össze kell rakni és ki kell festeni). Remélem, hogy mindenki számára érthető volt a leírás, és ezután megértőbben viszonyul azon embertársaihoz, akik ezen fura szenvedélynek hódolnak.

7 hozzászólás

  • By Erik, 2013. április 6. szombat @ 09:57

    Hello, azt szeretném kérdezni, hogy tudnál e segíteni nekem abba, hogy holtalálok az interneten magyarnyelvű honlapokat ahol részletes leírásokat találnék az ürgárdista rendházakrol? Előre is köszi.

  • By Archangel, 2013. április 10. szerda @ 07:16

    Hááááát, sajnos nem tudok ilyet. Én tervezem, hogy legalább a 20 első alapításúról írok, de elég lassan haladok az anyagok feldolgozásával. Mi érdekelne? Írd meg, és megnézem, hogy mit tudok összeszedni.

  • By Erik, 2013. április 10. szerda @ 17:54

    Leginkább az űrfarkasok rendje érdekel. Az alapításuk története a Primarchájuk,Leman Russ-nak az élete és az űrfarkasok rendjének felépítése nem annyira a játék, inkább a tényleges történetük érdekel.:)

  • By gytibor, 2013. június 3. hétfő @ 14:22

    Szia!
    A fórumban is bemutatott Horus Heresy társasjáték szabálykönyvét nem tervezed lefordítani?

  • By Archangel, 2013. június 4. kedd @ 12:51

    De, igen, már egy jó ideje, csak előbb el szeretnék jutni a történetben oda, hogy értse mindenki. :-)
    Amúgy itt, itt és itt vannak róla infók. ;-)

  • By gytibor, 2013. június 5. szerda @ 09:21

    :)
    A társasjátékra, vagy a figurás játékra gondolsz? Engem ez érdekelne:
    http://www.fantasyflightgames.com/edge_minisite_sec.asp?eidm=98&esem=4

  • By Archangel, 2013. június 6. csütörtök @ 07:13

    A figurás lesz, az van meg, meg azt lehet jól fordítani. Táblásból Warhammer Questet tervezek. :-)

Other Links to this Post

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URI

Szóljon hozzá most!

WordPress Themes